Gyakori, hogy a mérkőzések utáni sajtótájékoztatókon ömlik a kamufolyam az edzők szájából, megy a himihumi ezerrel, a sajtószóvivővé avanzsáló menedzserek igyekeznek mocskosul elkenni a történteket. Persze, nehéz teljesen őszintének lenni ilyen kiélezett helyzetekben. Mi elképzeltük, mi is történt volna, ha a tegnap esti BL-nyolcaddöntők után a négy edző – mit sem törődve a külvilággal és a közvéleménnyel- azt mondják, amit igazából gondoltak.

Barcelona-Arsenal 3-1, összesítésben: 5-1

Luis Enrique arra a kérdésre válaszolva, hogy mennyire készülhettek nyugodtan a 2-0-ás el
őny tudatában: “Egyedül az okozott gondot az edzéseken, hogy fingom nem volt, ki fog biztosan pályára lépni az Arsenalnál. Ennyi sérültet Angliában ezelőtt Hastingsnél láttak utoljára. A beugró emberek, mint őőő… na mindegy, agysejtet kár pazarolni a nevük megjegyzésére, szóval ők is annyira gyengék voltak, hogy attól tartottam, Arsene felránt a csapatába valami U15-ös kölköt a Nancyból, vagy a Le Havre-ból, aztán nézhetünk, hogy ezt meg ki fogja?Szóval csak annyit tudtam a srácoknak mondani, játsszatok, ahogy tudtok! Erre nem bevernek egyet már az első húsz percben? El is kezdtünk Unzuéval szópókerezni a padon, a szünetben sem hagytuk abba. Egyszercsak felkiált, visszakérdeztem: Mi van? Elmenni? Megbeszéltük, hogy csak egyszerű főnevekben játszunk! Aztán mondja, hogy valami Elneny gólt lőtt nekünk. „Hát köszönöm!” – gondoltam, kikiabáltam a srácoknak, szedjék már össze magukat, hát hogy az anyjukba néznek már ki, szóval innentől már odafigyeltünk, bár a 80-ik perctől be-bebóbiskoltam.”

enrique
“Összetett szó?”

Arsene Wenger arról beszélt, hogy milyen nehéz körülmények között kellett volna kivívniuk a továbbjutást: “Szóltam a srácoknak hétközben, hogy nyugodtan zúgjanak ki az FA-kupából, eleget nyertünk az elmúlt években. Kezd is az agyamra menni a sok trófea, tíz év alatt kettő, plusz a két cseritissild, az asszony alig tudja otthon hova tenni az érmeket, csak porosodnak. Mondtam is neki, na jó, a bajnoki címet inkább hagyjuk másnak, mit izgassuk magunkat amiatt is, az én koromban nem kell már ennyi stressz egy embernek, de a BL-re, mondom, rámegyek. De hát mit kezdjek én egy ilyen rakat kreténnel? Hát úgy futnak a labda után, mint az igába fogott szamár, akinek répát lógatnak az orra elé, csak bambultak és rohangáltak. Ez az ex-liverpooli vérnyúl meg mindenhogy képes nekünk gólt lőni, míg a mi Dannynk még ziccerben sem tudja a kaput eltalálni, a többi meg, ha meg is szereztük véletlenül a labdát, úgy adták el, mint a FIFA a vébéket. Vagy még olcsóbban. Csodálkoztam volna, ha a végén nem lő még Messi is egyet. Mindegy, így legalább idén semmi porfogó nem kerül a vitrinbe.”

wenger1

Bayern München – Juventus 4-2, összesítésben 6-4

Pep Guardiola arról, hogy mennyire bátorította csapatát az idegenben lőtt két gól: “Mikor Torinóban mentünk kettővel, azt hittem, innen max. az állatkertbe jönnek vissza a zebrák, nem a meccsbe. Aztán puff 2-2, na mindegy, mondom, otthon megcsapjuk őket, Robben inkább pihenjen, amilyen üvegtérde van, rá ne sérüljön még jobban, kellhet az a láb még a Real ellen, jó lesz ide Costa is. Gundel Takács Gábornak üzenem, a miénk a Douglas. Gondoltam a Kimmich gyereknek a közelébe nem kerül a labda, erre nem elszerencsétlenkedik ott Alabával karöltve rögtön az elején az egészet?! Láttam, ragadós a dolog, mert Benatia is totál elhagyta magát, és azt hitte, VIP-jegye van a meccsre, úgy nézte tátott szájjal páholyból a Real cserepadjáról kiszorított balfék Morata szólóját, amint a Chelsea-ből kitagadott Cuadradóval rúgat egy gólt. Le is cseréltem a félidőben, amikor mondtam a csapatnak, hogy azon nyomban szedjék össze magukat, mert senkit nem viszek a City-be dőzsölni a sejkék pénzén. Ez már hatott az elkényeztetett kis mocskoknak, a franc tudja, miért szunyókáltak a hetvenedik percig. Comant és Thiágót is be kellett dobjam, pedig úgy voltam vele, nyugodtan végignézhetnék a fűtött padról a meccset. Hogy Kingsley miért nem kellett Allegrinek arról kérdezzék Alex Fergusont, mi játszódott le az ő fejében, amikor Pogbát elengedte a Juvéba. Komolyan nem értem az ilyeneket, viszont ne csodálkozzanak, ha a következő szezonban már ő játszik Navas helyén!”

guardiola
“Mario… ki?”

Massimiliano Allegri arról, hogy érezte magát, amikor a kétgólos előnyt elvesztegette a csapata: “Egészen sokáig azt csináltuk, amit kellett. Ez a Pep azt hitte, úgyanúgy üt ki minket a Bayern tikitakája, mint a Barcáé. Hát mit gondolt az ipse, hogy Messi, Suarez meg Neymar nélkül is olyan simán menni fog? Ezek azt hitték, hogy passzra játsszák a focit, nem gólra! Mondjuk, a meccs elején volt egy olyan sanda gyanúm, hogy a komplett védelmüket megvették az Agnelliék kilóra, de állítólag ilyet már egy tíz éve nem játszanak. Na, de aztán addig-addig tologatták, míg el nem unták ők is ezt a töketlenkedést, és bár hagytuk őket egy darabig, hadd lövöldözzék rá, úgyis mellémegy, rosszabb esetben Gigi fogja, de végre aztán csak sikerült úgy fejbe kólintania Costának Lewandowskit, hogy a nagy fejéről jól pattant be. Le is cseréltem a lusta bandából mindet, akit tudtam, hogy ne kapjunk még egyet, és már-már kezdtem hinni, hogy tényleg kibekkeljük, de Müllernek persze csak muszáj volt belefosni a ventilátorba. Aztán meg tüzelhettem a fiúkat a hosszabbításra fordulva, ha már cserélni nem tudtam. Azt meg gondolta a szezon előtt a rosseb, hogy ez a francia Pogba-utánzat tini így megtáltosodik a bajoroknál. De foglalkoztat is engem ez az egész, mikor nyáron pattanok Londonba? A jövőévi PL-be majd odaverek Pepnek.”

<blockquote class=”twitter-tweet” data-lang=”hu”><p lang=”en” dir=”ltr”>Gary Neville 😂😂😂 <a href=”https://twitter.com/hashtag/ENG?src=hash”>#ENG</a><br>(Via: <a href=”https://twitter.com/Beanyman62″>@Beanyman62</a&gt; )<a href=”https://t.co/FK3zxSqngs”>pic.twitter.com/FK3zxSqngs</a></p>&mdash; Troll Football Media (@Troll__Footbal) <a href=”https://twitter.com/Troll__Footbal/status/743475454443544578″>2016. június 16.</a></blockquote>
//platform.twitter.com/widgets.js

allegri
“Angliában találkozunk!”

A cikk természetesen száz százalékban a fantázia műve, bárminemű egyezés a valósággal a véletlen illetve a Sepp Blatter- Jack Warner tandem műve.

Advertisements