“Bizony, rohadjon meg a kedvenc csapatom új tulajdonosa, aki pusztán fogyasztóként tekint a szurkolókra, akikre magasról tojik, aki megemeli a jegyárakat, aki árucikknek nézi a játékosokat, és aki csak saját grandiózus pénzügyi masinájának egyetlen fogaskerekeként kezeli hőn szeretett klubomat.”

Nagyjából így érezhetett több ezer manchesteri United-rajongó, amikor 2005-ben Malcolm Glazer felvásárolta a Manchester United Football Club részvényeinek túlnyomó részét. Egy évtizeddel ezelőtt a Manchester részének számító Stretford egyik kocsmájában a felháborodott rajongók egy csoportja úgy döntött, megalapítják a saját Unitedjét. 2005 nyarán nagyjából négyezer klubtag gyűlt össze, akik több, mint 100 000 fontot dobtak össze, hogy létrejöhessen az egyesület.

Csapatot még úgy nem ünnepeltek 0-0 után, mint az F.C. Unitedet 2005. július 16-án, amely akkor első barátságos meccsét játszotta a Leigh RMI ellen, kb. 2500 néző előtt, akik aztán a vállukon cipelték le a pályáról az örömittas játékosokat. A foci hőskorát idézhette ez a találkozó. 1872-ben az első válogatottak közötti mérkőzést Skócia és Anglia között rendezték, és szintén 0-0-al ért véget a meccs.

A klubtagokból álló vezetőség alig két héttel az első meccs előtt nevezte ki a csapat vezetőjét, Karl Marginsont, aki soha előtte menedzseri teendőt nem látott el semmilyen más csapatnál, játékosként pedig sosem jutott profi szerződéshez, csapataival csak az úgy nevezett non-league osztályokban szerepelt. Kinevezése idején egy zöldség- és gyümölcskereskedést vezetett, és részmunkaidőben foglalkozott gyerekcsapatok edzésével.

Munkába állása után négy nappal toborzót szervezett, ahol 900 játékosjelöltből válogathatott. Közülük került ki az a 17, akik az első évben a felnőtt csapathoz tartozott. A menedzser mégis telve önbizalommal ült le a csapat kispadjára. “A játékosaink sokkal magasabb osztályban is megállnák a helyüket”- mondta Marginson.

Bemutatkozó szezonjában az F.C. United a North West Counties Football League második divíziójában szerepelt, ami a tizedik osztálynak felel meg Angliában. 36 meccséből 27-et megnyerve, 111 gólt lőve kilenc pontos előnnyel végzett a Marginson vezette csapat a bajnokság első helyén, ezt a bravúrt pedig a következő, 2006-2007-es szezonban is megismételte, 42 meccsből 36-ot nyerve a NWCFL első divíziójában. Itt már az ősi rivális Manchester City szurkolóinak csapatával is megütközhettek, a Maine Road FC-vel. Utóbbi azóta is ugyanabban az osztályban játszik, az FC United viszont továbbrobogott.  Míg itthon egy megye IV-es meccsre jó, ha kilátogatnak százan, Angliában ez igazán másképp néz ki. Az FCUM első évében atlagosan 2590 látogató volt a meccseken, azon a mérkőzésen pedig, amikor eldőlt a feljutás, 6023 nézőt számláltak, ami azóta is ligarekord.

uom1
Az első szezon az első feljutás

Történetének harmadik szezonjában a klub újabb feljutást ünnepelhetett. Igaz, ezúttal csak második lett a ligában, de mindössze egy ponttal maradtak le a győztes Bradford Park Avenue mögött. Tehát három év alatt három osztályt lépdelve 2008-ra a hetedosztályban, a Northern Premier League Premier Divisonben találta magát Marginson és csapata.

A károgó, kétkedők szkeptikusok is meghajoltak az FCUM előtt.  Mickey O’Farell, egy szurkoló mesélte, hogy először teljesen abszurdnak tartotta, hogy a nagy United szurkolói elpártoljanak hőn szeretett klubjuktól. ”Nem sokkal az alapítás után olvastam az újságban, hogy az FC United szurkolói megőrülnek a meccseken, odáig vannak a klubért, mivel az ő tulajdonuk. És akkor arra gondoltam, mi a faszért nem vagyok ott én is?”

Tehát a népszerűség nem a sikerek miatt kezdett nőni, sokkal inkább a klub filozófiája miatt. A szurkolók nem pusztán Glazerékkel mentek anno szembe, sokkal inkább az összes pénzsóvár, mohó, telhetetlen futballvezetővel. Sok csapat van a világon, amely egy nagyobb klub szurkolóiból verbuválódott egyesület, de egyik sem fordít hátat ennyire a nagy csapatnak. Hogy mennyire, azt jól jelzi, hogy Marginson szerint a szurkolók nem mennének ki a meccsükre, ha a Manchester Uniteddel sorsolnák őket össze az FA-kupában, és az Old Traffordon kéne játszaniuk. Elveik szerint ugyanis nem hajlandók egy pennyvel sem gazdagítani a MU-tulajdonos Glazer-családot.

Ahogy az egy sokadosztályú klubtól elvárható, a meccsjegyek árai sem verdesik a plafont. 2 font egy diákjegy, a legdrágább jegy 9 font. Ezen a szinten ez átlagosnak mondható, ahogy az is, hogy egy mezért 36 fontot kérnek. Összehasonlításképpen az Old Traffordon a legolcsóbb felnőtt belépőnek 31 font az ára, egy mez pedig 56 font.

“Mi testesítjük meg a modern focit!”- vallja az egyik fanatikus, Ray Hayhurst, aki szerint a szurkolók tulajdonában lévő kluboké a jövő, és ahogy elnézzük a közösségi finanszírozásban feltörő cégeket és a Facebook vagy a Twitter segítségével létrejövő milliárdnyi önszerveződő közösséget, akár igazuk is lehet.  És amíg olyan elvhű vezetői vannak a klubnak, mint Andy Walsh, aki persze csak a demokratikusan választott vezetőség egyik tagja, addig a jelenlegi klubmodell stabil lábakon áll. “Biztosan sikerülne elérni, hogy a non-league státusból kikerüljünk a profik közé. De nekünk nem ez a fő szándékunk, hiszen akkor mezszponzorra lenne szükségünk, és nekünk is profivá kéne válni, azzal pedig szembeköpnénk saját magunkat.” A játékosok mégis félig profinak érzik magukat. (Valójában azok is, heti 150 fontot kapnak a játékért, de abból bajos megélni.) “A fantasztikus hangulat miatt jöttem a csapathoz”- mondja a 2012/2013-as szezon legjobbjának válaszott  Adam Jones. “Itt tényleg úgy érzem magam, mintha teljes állású focista lennék, holott nekem is van rendes munkám, de a szurkolók, a klub infrastruktúrája, és a fények: minden olyan, mint a profiknál.”

A szurkolók és a vezetők végtelenül romantikus nyilatkozataikat ebben a riportfilmben adták:

Marginson kiváló munkát végzett, a szurkolók lelkesedését a játékosok is átveszik, ez pedig sokaknak mindennél többet ér, ha meg nem, az nem lesz a csapat tagja. “Ha valakit szeretnék leigazolni, és a beszélgetésünk során először is a pénz felől érdeklődik, rögtön lecsapom a telefont”- meséli a menedzser. Az igazolások nem meglepően kizárólag ingyenesek. A játékosoknak ezen a szinten természetesen nincs kivásárlási ára. Fizetést ugyan kapnak, de aligha túl eltérőek a számok két hetedik ligás csapat esetében, tehát nem is ez motiválja a játékosokat, hanem saját bevallásuk szerint sokkal inkább a foci szeretete.

Az pedig elég jó hajtóerő lehet, hiszen – mint minden amatőr vagy félprofi csapatnál – ha már az ember meló után fáradtan lemegy edzésre, a hétvégéket pedig a családja helyett a csapatával tölti, akkor még inkább igyekszik a lehető legtöbbet kihozni magából, és örömet szerezni magának, illetve a szurkolóknak. Amiből nem sok jutott ki a szinte már elkényeztetett FCUM drukkereknek a hetedosztályba jutás után 2008-tól. Az első évben két ponttal maradt le a feljutáshoz szükséges osztályozós helyekről, két évvel később a rájátszás döntőjében 1-0-ra kapott ki, a következő évben ugyanez történt, és egy évvel később a 2012-2013-as szezonban amikor újra a rájátszás döntőjébe került a csapat, 2-1-re kapott ki. 2014-ben aztán nem kapott ki a döntőben a United, mivel már az elődöntőben kiesett, de ekkor sem volt messze a feljutás. Érezni lehetett, hogy a klub a Northern Premier League Premier Divisonből még feljebb tud kapaszkodni. 2015 tavaszán rájátszás se kellett, a ligát első helyen megnyerve egyenes ágon jutott a csapat a hatodik osztályba. Tíz év alatt négy osztályt ugrott a csapat! A kispadon ugyanaz a Karl Marginson ül még mindig, aki tíz éve elindította a sikersztorit.

A legfelemelőbb pillanat 2015-ben mégsem a feljutás kivívása volt. Erre az évre készült el a klub saját stadionja Manchester Moston nevű városrészében, a Broadhurst Parkban. Tíz évig béreltek pályát a Bury otthonában, de a közösség adományaival, és különböző városi pályázati pénzekkel, illetve az FA-től kapott segítséggel sikerült felépíteni egy modern létesítményt 6,3 millió fontból. Az avatómeccset májusban tartották a Benfica tartalékcsapata ellen, és bár kikaptak 1-0-ra, feltételezem, hogy a kilátogató csaknem 4400 embert ez  egy cseppet sem zavarta.

FC-United-Manchester-stadium-3.jpg
Az új stadion a megnyitó napján

Az idei szezonban a United a középmezőnyben fog végezni, bár sokáig a kiesés ellen küzdött a National league North-ban eleinte, ahonnan még kettőt kéne feljebb lépni a profi ligákig. Írhatnám, hogy erre még persze várni kell, de nem kell. Ugyanis senki nem teszi, hiszen mint láthattuk, a szurkolókat sokkal inkább ez a szint teszi boldoggá. A profikat pedig meg lehet fricskázni az FA kupában, ahová a non-league csapatoknak még selejteznie is kell. Ennek ellenére néhány kvalifikáció és pár első körös kiesés után 2010-2011-es szezon első fordulójában sikerült megverni a harmadosztályban (Football League 1-ban) játszó profi Rochadale-t. A következő párharcban pedig idegenben sikerült kicsikarni az újrajátszást a szintén harmadosztályú Brighton&Hove Albion ellen. A hazai visszavágóra elfogyott a szusz, és az esélyesebb Brighton nyert 4-0-ra. Eddig ez volt a legkomolyabb FA-kupás szereplésük. Bár idén még a Sport1 nézői is láthatták, hogyan szerepel a sorozatban az FC United, az első körös kaland során azonban a Broadhurst Parkban a három osztállyal feljebb játszó Chesterfield 4-1-el simán kiejtette Marginsonékat.

Rohadt nehéz lehet a növekvő népszerűségnek ellenállni. És az FC United nem pusztán egy lokális közösség csapata, mint az összes többi vele egy szinten lévő kis klub, hanem egy olyan ideológiáé, amely sokakat megérint. Ráadásul így, hogy a világ egyik legismertebb focicsapatának a farvizén evezgetnek, jóval több emberhez jutnak el, mint egy átlagos angol hatodosztályú egyesület. Lám, én is róluk írok. Az elmúlt évtizedben óriási fejlődésen ment végig a klub, más csapatoknak ez talán sosem jön össze. Innentől kezdve persze nehezebb lesz ugrásszerűen fejlődni, de a szurkolók többsége valószínűleg már ezzel is beéri. Ahogy egyikük mondta. “A játékosok olyanok mint mi, egyek közülünk.” Ez az elv pedig nem érvényesülhetne a Football League keretein belül, ott már igazolni kell, a profizmus szabályai szerint kell játszani. És elég néhány fineszes ügyvezető, akik látva, hogy a saját stadion, esetleges a BBC-s vagy más tévés ajánlatok egy-egy kupameccs idején milyen jó bevételt indukálhatnak, ügyes taktikával, szépen lassan átalakítja a klubot nonprofit szervezetből egy jól menő vállalkozássá. Persze amíg minden olyan demokratikusan működik, mint eddig, és a klubtagok – függetlenül az adományozott összegek nagyságától – egy-egy szavazattal bírnak, és amíg ez a status quo mindenkinek bejön, nem kell félteni őket. Bár az utóbbi időben egyre nagyobb nyomás nehezedik a vezetőségre, mert azon a szinten, ahol most vannak, megnövekedtek az anyagi terhek és kötelezettségek. Andy Walsh, aki a kezdetek óta a klub elnökségi tagja, bejelentette, hogy az idei szezon végével lemond. Az egyesület financiális lehetőségeit tekintve annyira különbözőek az álláspontok az igazgatóság tagjai között, hogy többen hasonlóan cselekedhetnek az április 24-i közgyűlésen, ami akár a United hosszútávú jövőjét is meghatározhatja.

fc-united-of-manchester-b-014

Reklámok