Ez a sorozat annak apropóján készül, hogy válogatottunk kijutott az Európa-bajnokságra – úgy, hogy közben labdarúgásunk színvonala nagyon alacsony, nemzeti tizenegyünk játékereje pedig csekély. Igen valószínű, hogy az EB-t nem ússzuk meg nagy gólkülönbségű vereség(ek) nélkül, vagy ha esetleg mégis, ezt csakis antifutballal, körömszakadtáig védekezve érhetjük el. Ez viszont még inkább lejárathatja labdarúgásunkat, mint a korábbi kudarcok. Ha ugyanis mondjuk a németek vagy a spanyolok ellen leszünk az EB Malmője vagy – sikeres bekkelés esetén – Andorrája, azt sokkal többen látják majd, mint pl. a Feröer elleni szenvedést a selejtezők során, hiszen nagyhírű ellenfeleinkre rengetegen lesznek kíváncsiak a TV képernyője előtt.


A minőségre, mint fő szempontra tekintettel alighanem okosabb, ha a magyar EB-szerepléseket 1972-ig bezárólag – ideértve azokat is, amikor végül nem kvalifikáltuk magunkat a kontinensviadalra – elevenítem fel, mert futballunk kb. eddig számított komoly tényezőnek a földrészen. Kezdjük a sort az első, 1960-as Nemzetek Európa Kupájával (ekkor még így hívták az Európa-bajnokságot).

1960 – A szovjetfóbia kezdetei

Az első kontinentális trófeáért 1958-ban, a svédországi világbajnokság után kezdődtek el a küzdelmek, és a mieink a szovjeteket kapták ellenfélül.  Mindkét csapat csalódottan jött haza a skandináv országból, mert az otthoni és a nemzetközi közvélemény a VB-n a Szovjetuniótól aranyat, Magyarországtól pedig a csoportjából továbbjutást várt (utóbbitól többet nem is lehetett Puskás, Kocsis és Czibor disszidálása, az Aranycsapat 1956 utáni széthullása után). Ehhez képest az előbbiek a nyolc között, utóbbiak pedig már a csoportküzdelmek során elvéreztek!

wales_v_hungary_1958
Budai László küzd a walesi John Charlesszal az 1958-as világbajnokságon. Magyarország-Wales 1:1

A két ellenfél közül tehát a magyar válogatottat tépázta meg inkább a kudarc. Grosicsnak ez a világbajnoksága (is) rosszul sikerült, kikerült a csapatból, az amúgy is már a negyvenhez közeledő Hidegkutinak pedig ez lett a hattyúdala.  Az első, moszkvai mérkőzésen ezért az apró termetű Vasas-összekötő, Csordás volt afféle szükség-középcsatár, a kapuba pedig a másodszor válogatott csepeli Bakó állt. A szovjetek kapitánya, a nagy taktikus Jakusin két középcsatárral, az örmény Szimonyannal és az azeri Mamadovval felállva ijesztett rá a mieinkre, olyannyira, hogy fedezeteink, Bundzsák és Berendi hátravonultak a védelembe. Így azonban a szovjetek átszaladtak a középpályánkon, klasszisaik pedig: a nagy lövő jobbfedezet Vojnov, a két szélső, (a grúz) Metreveli és Iljin, a jobbösszekötő Valentyin Ivanov is kedvükre fickándozhattak. Az eredmény: három hazai gól az első félidőben – az egyik Bakónak a rövidbe… A szünetben Baróti kapitányunk „restaurálta” a fedezetsort, és így a százhúszezres hazai közönség meglepetésére a második játékrészben már a magyar csapat támadott, de csak a végén, Göröcs révén tudott szépíteni (a végeredmény 3-1).

A mérkőzés összefoglalója:

A visszavágót, amelyre egy év múlva került sor a Népstadionban, a mienk részéről erőteljes bizakodás előzte meg. Erre főleg az összeállítás adott alapot (Grosics – Mátrai, Sipos, Sárosi – Bozsik, Kotász – Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi), amely egy fokkal nagyobb kvalitást képviselt az egy évvel korábbihoz képest, és ezért a csapat 1959-ben olyan eredményeket ért el, hogy a szokásos év végi európai rangsorban a tekintélyes nemzetközi sportlapok az első helyre tették. Ez a meccs azonban kakukktojás volt, mert a szovjetek szakvezetője ismét túlgondolkozta a miénket. Nem állította be az övéit védekezni, sőt, kiszúrta, hogy Bozsik már öreg és lassú, és ezért a mozgékony, technikás Bubukint állította vele szemben, a kopaszodó játékos pedig élt is, mint a hal a vízben. A vendégek így meglepetésre idegenben is fölényben voltak – persze, a mieink a szovjetek vezető gólja után fel is adták, látván, hogy a továbbjutás már elúszott – , és az évi egyetlen vereségünket (0-1) mérték ránk, ami egyben az NEK-ből kiesésünket is jelentette.

A borítóképen a Képes Sport 1959. szeptember 29-i számának címlapképe látható.

                                                                                                                                                  Balog Iván

Advertisements