5 dolog, amit az EB nyitómeccsén tanultunk

Beindítjuk az EB-hengert és felturbózott szerkesztőségi csapatunk ízekre szedi a torna kiemelt meccseit, íme a nyitány!

HÉDER BARNA ÉS A KEREPLŐ

Miközben egyesek úgy várták az EB nyitómérkőzését, hogy a jobb tenyerüket a szívükre, a balt pedig Jonathan Wilson Futballforradalmak könyvére tették, addig az M4-nél ledobták az anti-Henrik bombát.

Az egész egy szürreális Csányi Sándor – Héder Barna interjúval kezdődött, ahol klasszis beszólások („jujj, ez ciki”) és random odabökött kérdések szélsebesen váltották egymást. Majd eljött a francia-románt felvezető stúdióbeszélgetés, amit egy biztonsági 2-1-1-es formációban kezdtek a közmédiánál. A Hegedűs Henrik (aka Heinrich, aki nem ismerné, és akinek a csatasorba állítása egyébként kiváló húzás volt)  – Hajnal Tamás – Héder Barna – Szente Vajk pikánsan dobálta egymásnak a labdát, amit természetesen Héder élvezett a legjobban, kezdve azzal, hogy folyamatosan csipkelődött Heinrich statisztikáival („Ne haragudj, de ezt nem bírom ki nevetés nélkül”, „Erre nincs statisztikád? Kár.”), az egész betetőződése mégis az volt, amikor az asztal alól hirtelen felindulásból előrántott egy kereplőt, majd Szente Vajk felé fordulva megpörgette azt a végén ledobva a „Magyarország, kereplek!” poénatombombát.

Héder ámokfutása mellett ezért méltatlanul elsikkadtak az olyan vizuális finomságok is, mint pl. Hajdú B. befordulós animációja (amit valamiért csak az első bejelentkezésnél láthattunk).

A TÖKÖK CSATÁJA VOLT

Anghel Iordanescu egyébként is az az arc, aki szívfájdalom nélkül megy vissza a pénztártól egy olcsóbb doboz tejért, és aki miatt zavartan hátrálsz a pékáruk felé, amikor látod, hogy a tejfölöket nézegeti, miközben te is tejfölt akarnál venni, ezért nem is várhattunk mást a román válogatottól, mint a legkisebb mozzanatig megtervezett, fegyelmezett játékot.

Iordanescu a jól bevált kezdővel küldte ki a románokat, többek között egy katari-román-olasz-spanyol hátvédsorral, amiben a kapitány Chiriches csak epizodista volt a Napoliban, valamint a balhátvéd Rat mindössze 16 percet töltött a pályán a Rayo színeiben 2016-ban. Ez aztán alig látszott meg a mérkőzésen, ahol Chiriches óriásit küzdött Giroud-val, amely során 5 labdaszerzést (csak az örökmozgó Kanténak volt ennyi) és 5 tisztázást is bemutatott. Emellett Ratnak sem kellett kifulladnia a gyenge napot kifogó és jól semlegesített Griezmann mellett.

Iordanescut 1-0-s hátránynál sem fogta el a pánik, volt töke ugyanazzal a határozott, ilyen tétmeccsekre kiélezett játékkal megfogni a franciákat, ami aztán annyira jól sikerült, hogy egy ajándék tizenegyest is kaptak Evrától, akit továbbra sem az IQ-ja miatt szeretnek a franciák. Ezzel a tökös játékkal legalább a harmadik hely biztosított Romániának a csoportban.

A másik oldalon is láthattunk tököket este 11 előtt, méghozzá Didier Deschamps-ét. Miután az első félidőben kiderült, hogy az idegesség (közel két éve nem játszott tétmérkőzést a francia válogatott) és a katonai szigorral megszervezett román játék többnyire sikerrel bénítja a franciák próbálkozásait, valamint Giroud mindössze két darab passzt tudott felmutatni 45 perc alatt (igen, ebből az egyik a középkezdés volt), Deschamps a félidőben mégsem változtatott. Miért? Felejtsük el azt az opciót, hogy az egója miatt. Sokkal inkább pszichológiai érvek álltak a döntése mögött. Simán megtehette volna, hogy félidőben lekapja a Griezmann, Pogba, Giroud hármast, akik jobbára csak szenvedtek az izzadt román testek között. Gondoljunk bele, hogy milyen hatással lett volna ez a csere erre a három játékosra. Deschamps tudta, hogy eredménytelenségükben legalább akkora része van az idegességnek (újra tétmeccs, ráadásul EB nyitómeccs otthon), mint a kiváló román védekezésnek. DD-nek volt töke fennhagyni mindenkit, hogy magától fussa ki az idegességet, a görcsöt, hiszen tudta, hogy ha mással nem, egy klasszis villanással mindenképpen jobbak ennél a román csapatnál. Végül ez be is jött.

“Ki a fasza gyerek? Didi, te tudod!”

KOSCIELNY-NEK HORDANIA KELL A NADRÁGOT

A védelem összeszokatlansága lehet a legnagyobb rizikófaktor a franciáknál, ami még egy támadást szinte feladó Románia ellen is megmutatkozott. Természetesen kivehetjük ebből az idegesség faktort, ami pl. a mérkőzés eleji meg nem értettséghez vezetett többek között Rami és Koscielny között. Az összeszokottság és a kommunikáció hiánya a belső védőpáros között a legészrevehetőbb, elég csak a románok szögletből elért legnagyobb helyzetét megelőző szituációra gondolni, majd a tizenegyes gyanús helyzetre, amikor Koscielny belerúgott Andonéba, aki a két védő közötti zavartságot kihasználva próbált kiugrani.

Koscielny és Rami szorongatja Andonét

Koscielny-nek vezérként kell funkcionálni, amit eddigi pályafutása alatt kevesebbszer gyakorolhatott, noha az idén már többször is volt rá példa klubcsapatában, az Arsenalban is, amikor kikerült mellőle Mertesacker. Deschamps nem véletlenül favorizálta kapitánysága alatt Sakhot, aki erősebb vezéregyéniség, vagy éppen Varane-t, aki fiatal kora ellenére is el tud irányítani egy védelmet. A francia hátsó négyes hatékonysága leginkább attól fog függni, hogy Koscielny mennyire tudja megtalálni a hangot új társával Ramival. Amíg ez kiforr, addig az ellenfelek duplázott erővel készülhetnek a pontrúgásokra, amivel könnyebben zavarba hozható a franciák védelme (lásd Lloris óriási bravúrja a mérkőzés elején).

DESCHAMPS-NAK NÉHA ÁLDOZATOT KELL HOZNIA

A tegnapi mérkőzésből jól látszott, hogy egy közepes képességű, ámde kiválóan megszervezett csapat is képes megoldhatatlan feladat elé állítani a francia középpálya támadásépítését.

Pintilii és Hoban a románok szerint is maximum a „jómunkásember” kategória, mégis féken tudták tartani a középre tendáló franciákat Pogbával, Matuidivel, Payettal. Ezért maradtak a szélre kitett labdák, amiket Evrának és Sagnanak kellett középre csavarnia Giroud felé. Ami a mérkőzés kezdeti szakaszában még működött is (Griezmann kapufa), de ne feledjük el, hogy egyikük sem egy Fiola már, valamint eközben meghagyják azt a kockázatot, hogy mögöttük Popa, akinek az egyetlen skillje, hogy gyors, vagy éppen Stancu betöltse az üresen hagyott területet, majd középen megjátsszák a vért ivó Andonét.

Éppen ezért Deschamps-nak be kellett áldoznia az egyik „csatalovát”. Ebben az esetben ez az egyébként is gyenge napot kifogó Pogba volt. Nem túl nagy kockázat kijelenteni, hogy Franciaország még legalább két hasonló felfogású csapattal lesz kénytelen megmérkőzni a torna során, amikor már nem biztos, hogy belefér az, ha csak a második félidőben, vagy a hajrában áldozza be a Kanté-Pogba-Matuidi hármas egyikét.

A Matuidi-Pogba-Payet hármas mozgása hőtérképen, amelyen jól látszik, hogy a románok 16-osa előtti terület mennyire nem volt megjátszva.

EGY KÖLTŐN MÚLT A MECCS

Dimitri Payet az utóbbi két évben művészi szintre emelte a játékát. Ebből a két évből az utóbbit láthatták sokkal többen, de senki ne gondolja, hogy a West Hamben csináltak belőle világklasszis irányítót. Miután döcögősen kezdte marseille-i pályafutását, megkapta edzőnek Marcelo Bielsát, aki alatt (többedmagával) egy fél szezon után kinőtte a Ligue1-t (9 gól, 16 gólpassz). Bilic már csak jó kalapácsosként tovább ütötte a vasat, hogy még véletlenül se hűljön ki. És ezzel Deschamps is jól járt.

Payet 8 kulcspasszt adott a mérkőzésen, a második helyezett a román Stanciu 3-mal. A franciák támadójátéka egyértelműen rajta állt vagy bukott. Ez többek között azért alakult így, mert a hazaiak szélsők nélkül álltak fel, Payet próbált középre húzódni a támadásoknál, valamint Griezmannak sem a szélen voltak a legjobb pillanatai. Miután a második félidőben Deschamps pályára küldte Comant, majd Martialt, Payet végre csak arra tudott koncentrálni, amihez a legjobban ért. A játék irányítására a pálya közepéről, miközben két oldalt végre igazi szélsők rohangálhattak.

Payet végül a gólpassza mellett góllal zárta a mérkőzést, amit nem mellesleg a gyengébbik, bal lábával ragasztott Tatarusanu kapujába. A három pontot egyértelműen Payet zsenialitásának köszönhetik a franciák. Ki nem sírt volna?

Gyönyörködjünk tovább Payet góljában, és a többiben:

Belovai György