Az EB második napján az angolok nem hazudtolták meg magukat, és egy már majdnem megnyert meccset hoztak le ikszre, míg Svájc esélyeshez méltóan verte meg Albániát. Sajnos, a szombat mégis inkább a szurkolói balhékról szólt, ennek ellenére mi megpróbálunk alaposan betekinteni a  pályán és azon kívül történtek mögé.

Anglia-Oroszország 1-1

  1. Same shit, different decade

A mérkőzés előtti pillanatokig 6 huligánt tartóztattak le, valamint öten sérültek meg, közülük egynek súlyos az állapota. Nehéz megmondani pontosan, mi történt az elmúlt napokban Marseille-ben, ellentmondásos információk keringenek a neten a szurkolók balhéiról. Tulajdonképpen csak angol forrásokat tudtam elolvasni az üggyel kapcsolatban, ők próbálják mosni az övéiket. A Daily Mail jelentetett meg egy cikket a meccset megelőző rendbontásokról, ők azt állítják, hogy helyi szurkolói csoportok, bandák támadtak először a békés angolokra. Ezt alátámasztani látszik egy videó, amin az angol szurkolók békésen teázgató csoportját támadják meg helyi erőnek tűnő egyének. De a dolog nem ilyen egyszerű…

Az 1998-as világbajnokságon Anglia és Tunézia egy csoportba került, ezzel még nem is lett volna gond, azonban az angol ultrák jó szokásukhoz híven úgy gondolták, a legjobbat talán a Marseille-ben nagy számban megtalálható tuniszi drukkerekkel lehetne. Sikerült is felhívni magukra a figyelmet, többek között tunéziai zászlók elégetésével, megkezdődött a két napig tartó harc Marseille utcáin. A mérkőzés alatt, egészen pontosan Alan Shearer 42. percben szerzett gólja után, szabadultak el igazán az indulatok, a végeredmény: 50 embert tartóztattak le, 35-en sérültek meg. A meccs 2-0 lett (a második gólt Scholes verte a 89-ik percben).

1

Na de vissza az aktuális eseményekhez. Tehát az angol média egy része azt állítja, hogy drukkereiket hergelték, ebben lehet is valami igazság. Az viszont nehezen védhető, amit a szigetországi ultrák műveltek ezek után, persze orosz társaik sem jobbak semmivel, csak róluk kevesebbet olvasni. A franciákat, németek szapuló dalocskákat kántáltak, miközben a rendőrökkel csaptak össze. A mérkőzésen inkább orosz társaik tettek ki magukért, akiknek a szigorú ellenőrzések ellenére sikerült becsempészniük egy kevés pirotechnikát. Az angol gól után természetesen újra kitört a balhé…

 

  1. A Bagoly kerete, kezdője

Anglomániámnak köszönhetően már két hónapja azon törtem a fejem, hogy nézne ki a legjobban az angolok kezdője. A Rooney-kérdés kézenfekvő, de ennek egy külön bekezdést szánnék. Talán a kapusposzt és a védelem nem volt akkora kérdés, így ezt átugranám (én leginkább a Hart-Clyne-Stones-Smalling-Rose ötöst preferálom). Már a keret kihirdetésekor meglepett azzal, hogy Drinkwater nem utazott Franciaországba, Wilshere viszont igen. Azt el kell ismerni, hogy Jack a legtehetségesebb angol középpályás jelenleg, de az elmúlt két idényben összesen 1060 percet töltött a pályán (EPL+CL meccsek), míg Drinkwater 4527-et (EPL meccsek), emellett bajnok lett a Leicesterrel.

9

Az igazi kérdés az volt, hogy tudja majd beszuszakolni a csapatba a jó formában lévőket, a jó iparosokat és a szent tehenet anélkül, hogy ezt a csapategység bánná. Tegnap úgy tűnt, sehogy. Az első félidő igazolta Royt, az angolok kontrollálták a meccset, jól járatták a labdát, tempóváltásaikkal sikerült helyzeteket is kialakítani, de nagy kérdés, hogy egy erősebb csapat ellen elég-e ez a középpályás sor. Sterling védekezésben nem túl erős, időnként még a támadásban kevésbé acélos oroszok ellen is megingott a Rose-Rooney-Sterling oldal. A csoportmeccsek alatt talán ez nem jelenthet gondot, de egy erősebb csapat ellen, akik képesek nyomás alá helyezni az angol középpályát, hiányozhat majd egy Drinkwater jellegű középpályás Dier mellől (talán Milner lehet a megoldás ebben a helyzetben).

Azt viszont mindenképp üdvözöltem, hogy az öreg nem egy 4-4-2 diamonddal próbálkozott, időnként kifejezetten pofás volt a 4-3-3 (bár van, ahol 4-2-3-1-nek írták le), amit felrakott. Ez a felállás sokkal szabadabb mozgást biztosított a játékosok számára, ami a lassabb, idősebb orosz csapat ellen lehetett volna komoly fegyvertény (más kérdés, hogy tegnap este ebből nem sikerült mindent kihozni). Dier szerepét érdemes még kiemelnem, az ő jelenléte tette lehetővé spursös csapattársai, Rose és Walker előretöréseit.

Sajnos, Kane a tegnapi meccsen nem muzsikált valami jól, a közte és klubtársai közti kémiát azonban szerintem kár lenne megtörni, emellett talán ő jobb a felállt védelem elleni játékban, mint Vardy. Az viszont nehezen védhető döntés volt Roy Hodgson részéről, hogy a láthatóan rossz napot kifogó Harry helyett miért nem cserélte be azt a csatárát, aki a bajnokságban a legtöbb gólt szerezte a hetvenedik perc után (persze azt nem tudjuk, hogy csereként is ilyen hasznos-e Vardy ebben a tekintetben, hiszen a szezont kezdőként tolta végig).

  1. Dealer Dier

Az első félidőben remekül működött az angolok taktikája, főleg igaz ez az első negyedórára, amikor 78%-ban náluk volt a labda, 101 passzal próbálkoztak (86 sikeres), míg ez az oroszok oldalán 31/17 volt. Walker és Rose beindulásai jelentették az egyik fegyvert, illetve Alli kreatív játéka volt veszélyes, de amellett, hogy remek napot fogott ki az oroszok kapusa, Akinfeev, nem sikerül minőségi lövőhelyzetbe kerülni. A támadásépítés kecsegtető volt, de az utolsó passzokba hiba csúszott, így nem voltak ordító helyzetek.

Kane nem játszott jól, eltűnt Berezutskiék szorításában, nem tudta hozni a tőle megszokott energikus játékot. Sterling pedig… A fiatal szélső nincs valami jó formában, rossz döntéseket hozott, bár meg tudta verni emberét párszor (a Whoscored oldala 5 sikeres cselt ír a neve mellé), nem emlékszem, hogy ezek bármelyikéből sikerült volna veszélyes helyzetet teremtenie. Lallana játéka megosztó volt, sok helyen feltűnt, agilisan játszott, de a befejezése továbbra is csapnivaló. Kérdés, hogy a jobb oldalra van-e jobb opció, főleg úgy, hogy a túloldalon Sterling talán még kevésbé volt hasznos. A passztérkép is azt mutatja, hogy Sterlingnél megállt a tudomány, nem igazán tudta továbbjátszani a labdákat, míg Dier igazi „elosztóközpont” volt.

4

Ezt a meccset az angoloknak már a második félidő első felében el kellett volna dönteniük. Szerintem Hodgson rosszul sáfárkodott a cserékkel, inkább a biztonságra ment rá, ahelyett, hogy csatárt cserélt volna. Szerintem Rooney cseréje sem volt teljesen indokolt, de az még egy védhető döntés. Az oroszok gólja pedig egyszerűen egy kommunikációs hiba, vagy figyelmetlenség. Berezutski visszafele kocogott, majd megfordult, de ezt Smalling nem szúrta ki és mozgott a labdás felé, így Rose-ra maradt a Góliát méretű védő, aki annak rendje és módja szerint elsodorta a Tottenham játékosát, és mintaszerűen fejelte át a hosszúba a labdát. „Ilyen a futball…”.

8

7

  1. A Rooney-akta

Azt előre le kell szögeznem, nekem nagy kedvencem Wayne, de az idei formáját elnézve nem ragaszkodtam volna hozzá, hogy a válogatottat is ő vezesse ki a meccsekre. Csatárként a keretben szinte csak jobbak vannak nála, így ott nem jöhetett számításba, nekem tízesként sem tűnik nagyon frankó megoldásnak, viszont úgy tűnt, a szezon vége felé látott mélységi középpályás poszt feküdt neki. Roy is úgy döntött, hogy a nemzet kincsét ott fogja játszatni, ez nem is volt elvetélt ötlet, tegnap Rooney keresztlabdái veszélyesek voltak, többször sikerült Walker felé áthelyeznie a súlypontot, aki a gyors forgatásnak köszönhetően könnyebben verte meg emberét. Ha emlékeim nem csalnak, a védekezésbe is sikerült visszaérnie kétszer, azonban itt érdemes megállni egy szóra. Amennyiben Rooney továbbra is ezen a poszton szerepel, és Alli is kezdeni fog, annak könnyen a középpályás védekezés ihatja meg a levét. Számomra természetesen szimpatikus, amikor Wayne visszaér egy 50 méteres sprint után, és tisztáz, de a középső harmadban való védekezés nem erről szól. A tegnapi meccs statisztikái nem igazán relevánsak ebben a tekintetben, a középpálya felett átrugdosott labdákkal nincs dolguk, talán a walesi mérkőzés után tisztábban látunk majd.

A másik kérdés átvezet a következő ponthoz, Rooney sebességének (mind fizikálisan, mind a döntései, labdakezelése) megkopása vajon mennyiben lassítja a fiatalos, gyors, direkt angol csapatot?

  1. Rég láttam ilyen fain angol válogatottat

Öt évvel alacsonyabb az átlagéletkor, mint Capello válogatottjánál. Bár Dele Alli mögött még csak egy elsőosztályú szezon van, rendkívül meggyőzőnek tűnik, Kane már a második szezonjában jutott húsz gól fölé. Dier megtette azt, ami korábban nem sikerült sem Gerrardnak, sem Lampardnak, de még David Beckhamnek sem: Európa-bajnokságon szerzett gólt szabadrúgásból. És akkor még lehetne sorolni: Sterling jobb napjain azt vert meg egy az egyben, akit akart, Stones is a kisebb hullámvölgye ellenére remek modern középhátvéd alapanyag. Rashford pedig…

A tegnapi meccs legalább annyit bizonyított, hogy a konzervatívnak tartott Hodgson hajlandó változtatni, és a keret képére formálni elképzeléseit. Bár a 3 pontot nem sikerült bezsákolni, ha kicsit jobban nyúl bele a meccsbe, akkor, amikor kell, akár a győzelem is meglehetett volna. Kíváncsian várom, hogy Hodgson levonta-e a tanulságokat, szerintem a 4-3-3 nyerő lehet, Rooney sem rossz ötlet a középpályán, amennyiben nem kell, hogy rajta folyjon át minden támadás. Azt nem gondolom, hogy Kane-nek az oroszok elleni teljesítménye miatt féltenie kellene a helyét, azonban meccsen belüli B-tervként mindenképp számításba venném Jamie Vardyt. Wales ellen meglátjuk!


Svájc- Albánia 1:0

A második játéknap első mérkőzése a felületes szemlélő számára nem sok érdekességet tartogathatott, azonban a svájci – albán összecsapás bőven tartogatott pikantériát. Először is az albánok ezen a mérkőzésen szerepelnek első ízben az Európa-bajnokságok történetében, valamint olyan sem fordult elő soha, hogy egy testvérpár (Granit a svájciaknál, Taulant Xhaka pedig az albánoknál) egymás ellen fusson ki a pályára, azaz két különböző nemzetet képviseljenek a kontinenstornán (vébén volt ilyen, a 2014-es világbajnokságon a két Boateng feszült egymásnak, igaz ők féltestvérek).

Ezeknél talán jobban rányomta a bélyegét a mérkőzés hangulatára az a tény, hogy a svájciaknál rengeteg albán származású játékos játszik, míg albán oldalon a keret jelentős része Svájcban született, valamint ott nőtt fel, ismerkedett meg a labdarúgással. A svájci himnusz közben, amikor a kamera a válogatott játékosok arcát pásztázta, egyértelművé vált, hogy Shaqiriban, Mehmediben, Xhakaban és Behramiban erősebben munkálkodik az albán identitás, mint a svájci, de abban biztosak lehettünk, hogy ez a pályán nem fog meglátszani.

14

A mérkőzés ötödik percében már meg is szerezték a vezetést a svájciak egy óriási kapusbakinak köszönhetően, őszintén szólva fogalmam sincs, mi volt Berisha elgondolása Shaqiri szögleténél, valószínűleg ő sem tudná már megmondani. Schär szépen mozgott el az emberéről, de ezért a gólért a Lazio hálóőre tette a legtöbbet.

100384685-schar-sport-xlarge_trans_ouojvi8xfptpgbzjfgrqkw8ruyvkyovyhwki5zwtqk

1. Sebők Vilinek újdonság az alakzatváltás támadás közben
A vezetés megszerzése után érthetően nem sietett sehova a fehér mezes csapat, járatták a labdát, hol a saját, hol ellenfelük térfelén. Ez meg is tetszett Sebők Vilinek, a félidőben, majd a meccs végén is kiemelte, hogy milyen szépen állnak át a svájciak „3 védős rendszerre”, miközben a mélységi irányító, rendszerint Xhaka, visszalépett labdákért. Mi tagadás, jól csinálták…

2 (2)

2. A meccs képe

Visszatérve a mérkőzésre, a gólt követő 25 percben vontatott játékot láthattunk, rengeteg megszakítással. A csapatok nem fogták vissza magukat, ha alkalmuk volt, odakentek az ellenfelüknek, ez talán a svájciak malmára hajthatta a vizet.

Az albánok nem igen tudtak váltani a bekapott gól után és szerencséjük sem volt, mint tegnap a hasonló helyzetbe kerülő románoknak. A huszonötödik perc környékén úgy tűnt, sikerült felocsúdniuk a kezdeti sokkból, a 26. percben egy hosszú labdát követően pár passzt követően Taulant Xhaka eresztett meg egy lövést, de ez még nem igazán hozta a frászt a svájciakra, nem úgy, mint a 31. perc eseménye, amikor Hysaj remek passzát Sadikunak nem sikerült eltennie a jó napot kifogó Sommer mellett. Nem sokkal később úgy tűnt, eldőlt a mérkőzés, a csapatkapitány Cana a semleges szurkolók számára igen szórakoztató mozdulatsor után a kiállítás sorsára jutott. De erről majd később.

ckrowrdwuaetdpr
Parádés vetődés

A második félidő leginkább Seferovic pazarlásáról és Berisha védéseiről szólt. Úgy tűnt, az albán válogatott nem igazán tud váltani, főleg nem emberhátrányban. Seferovicot a meccs egyik legjobbja Xhaka és a csereként beállt csodatini, Embolo is kihagyhatatlannak tűnő ziccerbe hozta, ma azonban nem volt számára lehetetlen, négy kísérletéből négyszer talált kaput, de gólt nem sikerült elérnie a Frankfurt csatárának. A mérkőzés végén kaptak még egy esélyt az egy pont elcsípésére az albánok, de Gashinak sem sikerült túljárnia Sommer eszén, így maradt a tulajdonképpen igazságos svájci győzelem.

  1. A legjobb albánok a svájciaknál játszanak

Talán közhelyes, de itt muszáj elsütni, hogy a válogatottaknál jóval kevesebb időt tudnak együtt tölteni a játékosok, így kevesebb idő jut a taktika kidolgozására, finomhangolására. Ebből következik, hogy sokkal nagyobb szerep jut az egyéni képességeknek. Míg a klubcsapatoknál unásig lehet gyakorolni a védekezést, mindenki tudja, mikor kell felrúgni az ellenfelet a holdra, mikor lesreállítani, valamint a támadásszövésben is ismerik egymást rezdüléseit is a játékosok, addig a válogatottak esetében ez nem így van. Főleg a kisebb csapatok esetében látványos ez, hisz egy, legfeljebb két olyan játékos van a keretben, aki képes váratlant húzni, gólhelyzetek kialakítására „a semmiből”.

Ma ilyen játékossal csak a svájciak rendelkeztek (ők viszont többel is), ironikus módon Xhaka, Mehmedi, Dzemaili, valamint Shaqiri említhető leginkább ebben a vonatkozásban. Az albán csapatban talán Hysaj volt az , akinek a labdái időnként jókor mentek jó helyre, ki is osztott két kulcspasszt.

Mindenképp érdemes kiemelni Granit Xhaka szerepét, amellett, hogy ő is jeleskedett kulcspasszok terén (3 darabot dobott be a közösbe), átadásai 87%-a jó helyre ment, ez 99 sikeres passzt jelent. Nálam ő a meccs embere.

  1. Amikről Vili nem szólt

Utólag úgy tűnhet, hogy a svájciak ha nem is könnyedén, de viszonylag magabiztosan gyűjtötték be a győzelmet, amiben van is valami, de Seferovic rossz helyzetkihasználása könnyen két pontjukba kerülhetett volna. Az xG nyelve is a Petkovic csapata felé mutat, de azt mindenképp érdemes megjegyezni, hogy a kiállítás után mintha kissé elkényelmesedtek volna.

67 (2)

 

És akkor a kiállításról: egyértelműen Cana helyezkedési hibája, elcsúszása és rossz döntése kellett hozzá, de teljesen védtelen helyzetben volt. Egy felívelt labda után a középpályás letámadás nem működött a legjobban, és Behraminak lehetősége volt egy gyors indításra. Ezzel nem akarom azt állítani, hogy megoldhatatlan lett volna az albán kapitány helyzete, sőt (a felvételen nem látszik jól, miért nem próbálkozott meg a lesreállítással), de az ilyen szituációkban gyakran előfordul, hogy a kiszolgáltatott helyzetnek köszönhetően döntenie kell a védekező játékosnak, hogy a drasztikus megoldást válassza-e, vagy bízzon a támadó bénázásában. Elnézve a svájci kilences későbbi ténykedését, rábízhatta volna Cana a dolgot.

8 (2)

15

A kiállítás miatt nem derült ki, milyen lett volna a meccs képe a továbbiakban, de a Magyarország – Németország meccsen szembetűnő volt az, amihez hasonlóan az albánok kapitány is elképzelte a védekezésüket, a két szélsője egészen visszazárt a védősor mellé. Ez hatásosnak is bizonyult Lichsteiner és Rodriguez levédekezése során azonban ilyenkor a pályának egy nagyon fontos területe, az ún. halfspace, könnyen védtelen maradhat.

 

11

12

16

Nem könnyű megállapítani, hogy az emberelőny nélkül is így alakult volna-e, de a svájci csapatnak (már amikor volt kedvük) sikerült megtalálni párszor ezt a területet, helyzeteket tudtak innen kialakítani.

  1. Tanulságok

Az eddig lejátszott három mérkőzés alapján egyre inkább úgy tűnik, hogy rendkívül zárt és fegyelmezett védekezéssel a gyengébbnek tartott csapatok is könnyen borsot törhetnek a nagyok orra alá. Legalábbis nem adják könnyen magukat (lásd még: Atletico, Leicester). Az ilyen mérkőzéseken rendkívül sokat számítanak a pontrúgások, azok minél hatékonyabb kihasználása. Az eddigi hét gólból 4 esett pontrúgásból, vagy ez után, Bale szabadrúgása, Giroud, Schar fejese és Stancu tizenegyese. Az, hogy ezeknek a helyzeteknek megnőtt a jelentősége, még nagyobb terhet ró a kapusokra, és én úgy láttam, hogy ezt nem sikerült mindenkinek elbírnia, hiába védett óriásikat Berisha, ha egyszer az ő balgasága révén szerezhettek vezetést a svájciak. Nálam Bale góljában is benne van a kapus, nem is beszélve Giroud fejesénél Tatarusanu kijövetelénél. 

Kovács Soma

Advertisements