Nem túlzás azt mondani, hogy a magyar labdarúgó válogatott felejthetetlen győzelmet aratott 1972-óta első Európa-bajnoki mérkőzésén Ausztria ellen. Sokan lesajnálták a csapatot, sokan mégis reménykedtek benne, de tény, hogy az első kör után Magyarország vezeti csoportját, és hogy 1964-óta ez az első nyertes meccse a válogatottnak. Hogy mi rejlik a győzelem mögött, azt hajtás után vesézzük ki.

1.Az első perc nem a miénk

A mérkőzés hasonlóan kezdődött, mint a németek elleni mérkőzésünk; nem rajtunk múlt, hogy nem kerültünk hátrányba rögtön a meccs elején. Talán mondani sem kell, hogy mennyit számít egy meccsterv szempontjából a korán bekapott gól. Az Albánia – Svájc mérkőzésen tapasztalhattuk, hogy – főleg egy alapvetően védekezésre, kontrákra készülő csapat esetében – mennyire el tudja rontani a teljes mérkőzésre felállított tervet. Szerencsére most nem így történt, a kezdeti zavar után sikerült rendezni a sorokat. A mérkőzés további részében, pár momentumot kivéve, ült Storck taktikája. Mit ült! Emlékeztek La Fontaine meséjére? Der Fuchs und der Storch (sic.)

1.jpg
A róka és a gólya

 

Ahogy Dáradi is említette a meccs elején: fontos, hogy „elvegyük a kedvüket” a játéktól a meccs első szakaszában. Ez meg is történt, ráadásul jóval szofisztikáltabb módon, mint ahogy azt mindannyiunk Palija ajánlotta. Az első pár percet leszámítva remekül működött a válogatott védekezése, külön kiemelve a visszarendeződésig tartó letámadást (ezt már a németek ellen is láthattuk, persze ellenük kevésbé volt látványos, mégiscsak képzettebb csapat, mint az osztrák).

Volt kitől tanulni a masszív védekezést.

2. Kádár-korszak

Talán nem Kádár Tomi (a magyar balhátvéd, vágod, Vili?) volt a meccs embere, szerencsére akadtak nála jobb teljesítmények az osztrákok elleni meccsen, balbekkünk elmúlt másfél éve azonban mindenképpen figyelemre méltó. A veszprémi születésű játékos egy rövid zalaegerszegi kitérő után Angliába tette át a székhelyét. 18 évesen került a Newcastle Unitedhez, ahol nem tudta megvetni a lábát, de játékban, fizikumban rengeteget fejlődött. Talán elsőre nagy lépés volt neki az észak-angol csapat, sérülések is hátráltatták.

Mostanra viszont sikerült magát felépítenie, többek között a lengyelországi légióskodásnak köszönhetően. Így még az Európa Bajnokság előtt felmerült a neve a friss feljutó Burnley csapatánál. Elsőre talán vadul hat, hiszen Sean Dyche csapata szinte csak brit játékosokból áll, ha azonban jobban szemügyre vesszük, egy stabil válogatott, több poszton bevethető, angol futballt ismerő, remek korban lévő játékosról beszélünk. Szerelésekben a rendkívül aktív és szintén kiemelendő Gera, valamint Nagy mögött áll, három sikeres szereléssel; 3 interception fűződik a nevéhez, valamint egy blokkolt lövés és egy tisztázás. Idézet egy általam követett Twitter csatornáról: „Austria’s right flank was virtually non existent. At the other end, Arnautovic was a black hole for balls.” (11tegen11 Twitter)

3
Kádár oldalán valamivel több labdaszerzés látható.
4
Kádárnak a labdajáratásban is nagy szerepe volt.

Kádár a második legtöbbet passzoló volt a mérkőzésen, ráadásul tette mindezt 71%-al, ami egy szélsőhátvéd esetében mindenképp megsüvegelendő dolog. Beadásaival nem dicsekedhet, 5 próbálkozásból egy minősült pontosnak, azonban tegyük hozzá, hogy ez gyakran csalóka lehet, hiszen egy beadásra azért érkezni is kell…

3. Pálinkát mindenkinek

Be kell vallanom, Szalaival kapcsolatban ambivalens érzések keringtek bennem. A németek elleni meccsen kifejezetten hasznosnak tűnt labdatartásban, visszapasszokban, viszont amikor eljönnek AZOK a pillanatok, valahogy belegabalyodik a labdába, szabálytalankodik, vagy éppen lassú. Pont egy vitába kezdtem egy barátommal, aki kevéssé érzékeny a taktikai finomságokra, ő elküldte melegebb éghajlatra Ádámot egy-egy rosszul sikerült megoldása után. A félidőben már én is úgy éreztem, hogy talán jobb lenne a lengyel gólkirály a pályán, erre a Hoffenheim csatára 39 válogatott meccs után, valamint 16 068 nappal a legutóbbi magyar Európa-bajnoki gól után betalált.

9
Szalainak és a szurkolóknak is kijárt már egy ilyen gólöröm.

Brusztolós gól volt, de az ilyenekre mondják, hogy ott kell lenni. Dárdai – az egyébként rendkívül szimpatikus válaszaiban – megemlítette, hogy szerinte Ádámnak csak egy-két önbizalomnövelő találat kell, és visszatalál a helyes útra, mint tette azt a Herthában Kalou. Így legyen.

6

4. A meccs képe

Az előbbiekben kiemelt játékosok természetesen a teljesség igénye nélkül lettek megemlítve. A 37 éves Gera Zoltán úgy lett a Whoscored-nál meccs embere, hogy nagyjából egy éve játszik a jelenlegi posztján, ennek ellenére élete első EB meccsén lett a mezőny legjobbja, 7 szereléssel a neve mellett. Király Gábor a mezőny legidősebb játékosaként talán már nem csak a mackónadrágjáról lesz ismert; ma a lábjátéka mindenképpen kiemelendő a védései mellett, és így tovább.

Nem számítottam ennyire összeszedett magyar csapatra, de talán nem vagyok egyedül ezzel. Kicsit úgy tűnt a helyszínen tartózkodó Dárdain is, hogy aggódik, tart az osztrákoktól. Az első negyedóra valóban kritikus volt, ha ekkor kapunk gólt, ki kell mozdulni a komfortzónából, amivel kapcsolatban úgy tűnt, még nincs terve a válogatottnak, de egy kis szerencsével megúsztuk ezt. Hosszú évek óta összeszorított segglukkal rettegve ülök a képernyő előtt, amikor az ellenfél birtokolja a labdát, főleg amikor a támadóharmadunkban teszik ezt, de a mai napon nem volt ilyen érzésem.

10
Végre nem mi kaptunk, hanem mi lőttünk gólt a hajrában.

Magabiztos volt a labdakihozatal, volt olyan időszak, amikor magabiztosan tartottuk a labdát, és még a vezetés előtt ha borult a védelem, mindig odaért egy láb, vagy Király. A második félidőre viszont a válogatott önbizalmat is gyűjtött, és tulajdonképpen sikerült átvenni a meccs irányítását. Az alábbi adatok ezt talán még inkább alátámasztják, mint ahogy éreztem/éreztük: lövések (elöl rendre az osztrákok adatatai) 10-14, passzpontosság: 72% – 74%, kialakított helyzetek: 4 -12, beadások: 17 – 14.

7
Az xG is alátámasztja.

 

5.Az előttünk álló meccsekről

A magyar válogatott a 2016-os EB-n olyan nemzetek közé került, mint a németek, olaszok. Mi vagyunk a harmadik csapat, amely több, mint egy góllal nyert az első körben, és azt is érdemes megemlíteni, hogy a görögök 2004-ben szintén két gólt szereztek egy esélyesebb csapat ellen  – a történet végét ismerjük… Komolyra fordítva a szót ezzel a három ponttal a továbbjutás jóval közelebb került: mint tudjuk, akár további pontszerzés nélkül is tovább lehet jutni, sőt, mégha csak a mai diadal is beszél az emberből, ezzel a játékkal akár Izland ellen is lehet keresnivalónk (bár kemény diónak tűnik a szigetország, Portugália ellen bizonyította, milyen kőkemény válogatott).

Pont ma délután olvastam egy interjút Bernd Storckkal, aki hangsúlyozta, hogy mostanra vált ez a csapat az „ő csapatává”; konok makacssággal ragaszkodott elképzeléseihez, és egyelőre úgy tűnik, ülnek az elgondolásai. Hol is tartott Guzmics két és fél éve, hol volt Kleinheisler (s-sel, ő is így használja), hányan kívánták a pokolba úgy en bloc Dzsudzsákékat? Storcknak sikerült egy rettenetesen tudatos, fegyelmezett játékot leoktatnia a válogatottnak, ráadásul fizikálisan is sokkal fittebbnek tűnnek, mint pár évvel ezelőtt.

8

A meccs utáni eksztázisban egyelőre ennyit. Hajrá fiúk!!!

Még sokszor fogjuk visszanézni:

Kovács Soma

Reklámok