Szomszédvárak ütközete, Ukrajna kiesése, rémes gólátlag és egy dacos Hodgson. Mindez tíz ropogós pontba szedve, tovább után.

NEM CSAK 22 EMBER, AKIK KERGETNEK EGY LABDÁT 90 PERCEN ÁT

Anglia-Wales 2:1

Mélységesen tudom sajnálni azokat, akik fanyalogva, lefitymálva állnak egy-egy válogatott mérkőzéshez, főleg akkor, amikor lassan két generáció nő fel a sikertelenség bélyegével a lelkén. Azok, akik a Mi osztrákok elleni győzelmünket is csak úgy tudják felfogni (csak úgy akarják!), hogy tizenegy ember nem volt annyira béna, mint a másik tizenegy 90 perc alatt, ezzel pedig nem változik semmi ebben a … országban, azok még nem látták meg, hogy miről szól a labdarúgás.

Ők azok, akik nem tudják, vagy nem akarják figyelembe venni, hogy ennek a „testmozgásnak” milyen szerepe van az identitás kialakításában, mind egyéni, mind közösségi, társadalmi szinten. Mindinkább manapság, amikor az identitásválság már nem csak egy-két év, nem csak a tinédzserkorszak, hanem sok esetben egy egész emberi élet. Amikor a globalizált/globalatinizált, fogyasztásorientált társadalomban sokszor nem találjuk a biztos pontot, amikor időről időre cseréljük az identitásunkat, alkalmazkodunk, idomulunk, akkor hihetetlen szerepe van a valóban „nemzetkovácsoló” labdarúgásnak.

Huw Richards walesi újságíró így fogalmaz:

A walesi nemzeti identitás súlyos része abban nyilvánul meg, hogy „mennyire nem vagyunk angolok”, abban, hogy „mi mások vagyunk”

Wales első sokkja I. Edward angol király (vágtat fakó lován) inváziója, amely során 1289-re az angol koronához csatolja Walest. Innentől kezdve Wales az elnyomás egyes fokozatain él, még manapság is, amikor „papíron” függetlenként Londonban köteles „jelenteni” az angoloknak.

Természetesen a közelmúlt sebei jobban éreztetik hatásukat a walesieken. Leginkább a ’80-as évek bányászsztrájkjai, amelyek egész Nagy-Britanniát átölelték, de talán Walesben mutatták legsúlyosabb következményeit. A Thatcher-kormány politikájának céltáblájává a szénbányászat vált, amibe a walesi bányászok legalább kétharmadának munkája került.

Pár évvel korábban egy Wales-Anglia rögbimérkőzés előtt Phil Bennett szájában artikulálódott az a frusztráció, ami a walesieket jellemezte. Híres öltözői beszédét sokan támadták, rasszistának bélyegezve azt, a csapattársai előtt azonban mindenképpen sikeresen hatott, miután később győztesen hagyták el a pályát.

Nézzétek, mit csináltak ezek a gazemberek Wales-szel. Elvették a szenünket, a vizünket, az acélunkat. Felvásárolják az otthonainkat, hogy évente egy-két hetet itt töltsenek (nyaraljanak). És mit köszönhetünk nekik? Az égvilágon semmit!”

A rögbi azonban más, mint a futball. Wales számára fontosabb a labdarúgás, ha Angliáról van szó. Anglia az, akit meg kell verniük, ők azok, akik ellen előtörnek az érzelmek, a motivációk. Ami az angoloknak Németország vagy Argentína, az Walesnek csak és kizárólag Anglia.

England+v+Wales+Group+B+UEFA+Euro+2016+AZi4NuJo6eBx.jpg

Ezt próbálta meglovagolni Gareth Bale is a mérkőzés előtt, aki a mérkőzést a nemzeti identitás szintjére emelte.

A nyomás az angolokon van. Már azelőtt beszélnek, mielőtt letettek volna valamit az asztalra. A walesiek sokkal szenvedélyesebbek. Egy angol sem férne el a walesi válogatottban.”

Közben a másik oldal próbálta hidegen tartani a magáéit, Hodgson tiszteletlennek nevezte Bale-t és kvázi „hangembernek”, míg Rooney szerint nemcsak Wales, de mindenki őket akarja megverni, ők pedig ugyanúgy készülnek erre a meccsre, mint az összes csoportmeccsre.

A futball már régen nem csak játék. Sokkal több annál. És ezt a walesiek majdnem ki is tudták használni.

1.AZ 50-50-ES SZITUÁCIÓK FONTOSSÁGA

Az olyan rendkívül feszült mérkőzéseken, rangadókon, mint pl. az Anglia-Wales találkozó, roppant fontos, hogy ki kapja el hamarabb azt a bizonyos momentumot, ki tudja meglovagolni a kezdeti „apró” sikereket, az 50-50-es szituációkat.

A mérkőzés kezdetén érezhető volt az, amit a találkozó előtt Gareth Bale hangoztatott a leginkább, hogy ez nekik több, mint egy meccs, ezzel pedig jól láthatóan lélektani fölényre is szert tettek. A ki-ki szituációkban rendre jobban jöttek ki, mindig csak egy pillanattal hamarabb értek oda, mindig csak annyit szorongatták az angolokat, hogy azokat hibára késztessék, és mindig addig kapart elöl Robson-Kanu, amíg az angol védők a hátuk közepére kívánták a walesiek egy szem csatárát.

Robson-Kanunak legalább két olyan szituációja volt az első félidőben, amikor „vesztett labdára” rohant, majd sikeresen megszerezte és megjátszotta azt. Ugyanígy a legszembetűnőbb megnyilvánulása ennek az attitűdnek Aaron Ramsey-nél volt tetten érhető. Ramsey csúszott-mászott, egyes esetekben már-már a szabálytalanság határát súrolva szorongatta meg a szembekerülő (többnyire Tottenham-) játékosokat.

Ramsey harcos teljesítménye megmutatkozik a számok nyelvén is. 6 darab szerelése a legjobb a walesi oldalon, emellett 2 labdaszerzése is volt. Természetesen ez a kiemelkedő védőfunkció fordítottan arányos volt Ramsey támadójátékával. Amíg a szlovákok ellen 47-szer passzolt, addig az angolok ellen ez a szám majdnem a fele, 25 (emellett hiába adta meg a „szokásos” kulcspasszát).

England+v+Wales+Group+B+UEFA+Euro+2016+hb_6fNpWcuFx.jpg
Ramsey küzd, küzd, küzd…

A második félidőben gyökeresen megváltozott a helyzet. A szenvedő, kissé lélektelen angol játék helyett jött egy szenvedő, de már annál inkább szenvedélyesen hajtó angol csapat, aminek viszonylag korán, az 56. percben láttuk az eredményét. Ehhez nem kellett kiemelkedő egyéni teljesítmény (mint az elsőben Walesnél Ramsey és Robson-Kanu), ellenben kellett brutális munkamorál és megalkuvást nem ismerő hajtás.

Amíg az első félidőben 6 lövésük volt, amiből 2 találta el a kaput, addig a második negyvenöt percben 14 lövést és nem mellesleg két gólt pakoltak hozzá a jegyzőkönyvhöz. Mindkét gól köthető az 50-50-es szituációkhoz, amiből négy után már az angolok jöttek ki jobban. Harcmodor.

Hodgson betett két támadót (igaz, két támadó helyett), majd egy harmadikat is, de a második félidő kulcsmomentuma a szünetben történhetett, méghozzá az angolok öltözőjében. Hogy Hodgson, Neville, vagy Rooney kelt ki magából, az szinte mellékes, a gatyába rázás „materializálódott”, miközben a walesi szíveket (ismét) összetörték.

2.AZ ANGOLOK MEGINT NEM TUDTÁK „MEGÖLNI” A MECCSET

Noha már 11 perc elteltével összejött az egyenlítés úgy, hogy a nyomás alatt a walesiek összeroppanni látszottak, az angolok második csoportmeccsüket sem tudták „megölni”, azaz a mérkőzés vége előtt eldönteni. Az angol szurkolók jó szokásukhoz híven eddig is frusztrációban és az érzelmek hullámvasútján ülve élték meg az EB-t, de kardiológiai szempontból nem tesz jót nekik, hogy az angol válogatott a „momentummal a lábában” nem képes kivégezni az ellenfelét, miközben ehhez minden eszköze és lehetősége megvolt előbb az oroszok, majd a walesiek ellen. Mindemellett Hodgson sem teszi ki az ablakba a nyerő szituációban leblokkoló csapatát. Egy-nullás hátránynál csak úgy hömpölyögtek a tweetek az inkompetens Hodgsonról, aki a selejtezők, a San Marino elleni gólfieszták és az irreleváns barátságos meccsek bársonyos illúziójában tengődik.

Az igazság az, hogy a Wales elleni siker sem cáfolja meg végérvényesen ezeket a hangokat. Az angol válogatottnak muszáj lesz egyszer úgy isten igazából befejeznie egy meccset a 65. perc környékén, amelyiken esélyes, különben kiíródik a futballelitből (amiben egyelőre leginkább a tradíciója tartja).

hodgsonmeme

3.A TEHETSÉGES MR. STRURRIDGE

Kétségkívül lehet azon vitatkozni, hogy Hodgsontól mennyire volt pánikhúzás beállítani minden olyan embert a padról, akinek a FIFA-ban CF vagy ST monogram van a neve mellett, de tény az, hogy ezek a cserék szállították a létfontosságú három pontot Angliának.

Vardy nem játszott jobban, mint Kane az első félidőben, a gólja nem egy olyan klasszismegoldás volt, amit az angol gólkirály nem tudott volna megoldani, de mégis a leicesteri lett az, aki visszahozta a sírból Hodgsonékat.

Sturridge helyzete már más kérdés. Hellyel-közzel áll az a közvélemény, miszerint Daniel Sturridge kiemelkedik ebből az angol támadószekcióból, gólkirályok, kulthősök ide vagy oda. Már amennyiben egészséges. Beállása után 4 lövése volt, 2 helyzetet teremtett, és nem mellesleg belőtte a győztes gólt. Ha tippelni kellene, akkor a szlovákok ellen kezdeni fog, hogy utána a 7. percben lesántikáljon a pályáról.

sturridge
1996 után az első Liverpool-játékos, aki EB-n gólt szerzett.

4.WAYNE ROONEY KÜLÖNÖS ESETE

Hodgson a torna első mérkőzésére húzott egy hipstereset, amikor Rooney-t betette a középpályára, hogy ne izzadjon annyit, meg a labdával is többet találkozzon. Az oroszok ellen többnyire ez feküdt is, jól osztogatott Rooney, de a döntetlen után mégis többen megkérdőjelezték a helyét a csapatban.

Ezek a hangok csak erősödtek, miután a walesiek 1-0-ra vezettek a félidőben, az angol támadójátékban pedig nagyítóval kellett keresni a kreativitást, amit egy szürke Alli, egy hektikus Lallana és egy posztidegen Rooney sem tudott felmutatni.

A második félidő sem arról szólt, hogy Rooney-n akad meg a szemünk a parádés labdáival, ritmusváltásaival, de a mérkőzés végére mégis sikerült 79 passzt és 6 kulcspasszt bemutatnia (mindkettő a legtöbb a mezőnyben). Egészen Rashford cseréjéig pedig a nép Wilshere-ért kiáltott.

A számok nagyon frankó dolgok, de néhányszor az az érzésünk, hogy picit becsapósak is. Ha nem is feltétlenül kellett volna Wilshere-rel kezdenie Hodgsonnak, a második félidőben, főleg az után, hogy megállt a tudomány, és alábbhagyott a lendület Vardy egyenlítését követően, Hodgsonnak érdemes lett volna elgondolkodni egy Rooney-Wilshere cserén. Egyrészről feltesszük, hogy gondolkodott a padon, nem csak pánikból dobálta be az összes   támadót, másrészt feltételezzük, hogy Wilshere-nél kipihentebb középpályás nem igazán jelentkezik a padból kidőlve. Talán a szlovákok ellen majd látjuk, hogy valójában mennyit is ér Rooney, aki egyre inkább egy csúnya-Pirlóvá válik az angoloknál.

Wayne+Rooney+England+v+Wales+Group+B+UEFA+3cUPSYevkXix.jpg

5.ANGOL BAJNOKSÁG? HÁ’ HOGYNE, INKÁBB PREMIER LEAGUE!

Lement az első forduló az EB-n, az angolokat már kétszer is láthattuk, és egyszer sem ájultunk el tőlük. Miközben kb. minden mérkőzésen belefutunk Premier League-játékosba, nem tudjuk nem észrevenni: ha 11 PL-ben játszót kellene összerakni egy csapatba, akkor nem biztos, hogy azt az angolok közül választanánk. Ami egyben azt is sugallja, hogy nem éppen az angolok miatt tart ott a PL színvonala, ahol, vagy még bátrabban azt is megkockáztathatjuk, hogy idegenlégiósok nélkül a Premier League nem sokat érne. Kész szerencse, hogy az EB után egy piócaként ugorhatnak a PL-klubok a francia csapatokra, hogy leszipolyozzák az aktuális Payetet, Kantét.

 

Belovai György

 

Németország-Lengyelország    0-0

Korábban, mikor a Klosét, Podolskit, Borowskit, Novotnyt a keretében tudó német válogatott csapott össze a lengyellel, így pl. a 2006-os vébén, unásig hallgathattuk, hogy a két csapat között milyen erős nemzetiségi összefonódás van. Ezúttal ezt a szerepet az albánok és a svájciak vették át, így ezúttal inkább lehetett arra fókuszálni, hogy a 2012-es EB-re még a rendezés jogán kijutó lengyel válogatott, amely a két évvel ezelőtti vébén ott sem volt, végre felnőtt a feladathoz, hogy a világbajnoki címvédővel simán pariban legyen.  

1.A 4-6-0 MÉG MINDIG ÉL

Nem kellett sokáig révedezni ezen, a 2012-es EB-győztes spanyolok felállását az akkor 4-6-0-ás formációnak becézett taktikát nyomja Jogi Löw is. Persze két éve Brazíliában is sokszor nyomta fel Özilt vagy Götzét egy szem csatárnak előre, de többségében Müller, a döntőben pedig Klose kezdett a középpályások előtt. Most viszont kimondottan stabilnak látszik Löw akarata abból a szempontból, hogy a dortmundiak főellenségét, a Bayern fő padkoptatóját, a szuperdrága tinit, Götzét játszassa úgymond csatárként. Götze viszont annyira csatár, mint négy éve volt Fabregas a spanyoloknál. Nem is áll jól a fején a labda, a magasan ívelt beadásokat nem neki találták ki, ahogy ezt bizonyította az első félidőben kihagyott fejesénél, de az ő szerepe valójában nem is legelöl teljesedik ki, hanem gyakorlatilag a Özillel, Draxlerrel egy vonalban, ahogy azt a FourFourTwo ábárja is mutatja:

 

gotze
Az ábra a német játékosok által átlagosan elfoglalt pozícióját mutatja a Németország-Lengyelország meccs első félidejében.

  Éppen ezért értelmetlen dolog úgy elvárni Götzétől a gólt (egyébként képes döntő szituációban odaérni: Argentína tudna erről mesélni), mint a túloldalon a Lewandowski-Milik duó tagjaitól. Nem is véletlen, hogy Schürrle jött be a helyére, nem pedig Gomez. Aki ugyan aztán beállt, és tényleg ott lihegett a lengyel védők nyakán, de ezzel azon kívül, hogy benedvesítette Pazdanék tarkóját, több vizet nem zavart.

 

2. A LENGYEL SZURKOLÓK NYERIK A DECIBELVERSENYT

A magyar szurkolóknak is kijár a dicséret, az osztrákok ellen kábé csak őket lehetett hallani, de a Stade de France-ban olyan ortájt produkáltak a lengyelek, hogy azt néha Gundinak is nehezére esett túlharsognia. Persze, akik kicsit is követik az Ekstraklasát, azokat nem érte váratlanul, hogyan zúg a piros-fehér armada, de mindenesetre Izland ellen a magyar szurkolóknak is lesz kinek bizonyítani, na, nem a huliganizmus terén!

polska

3 .MILIKNEK NEM MOST SZÖKÖTT AZ EGEKBE AZ ÁRA

 Bár én kimondottan azt vártam, hogy ez lesz majd az Ajax csatárának nagy estéje, a Boateng-Hummels duó tökéletesen nyomta el Lewát és őt, Khedira pedig tökéletesen alkalmas arra, hogy segítsen be egy gyors kontra idején a védelemnek, Kroosról nem is beszélve. Amikor mégis  eljutott szerencsétlen Milikhez a labda, azt röhejes módon ügyetlenkedte el, pedig a holland bajnokságban tavaly 28 meccsen szerzett 21 gólja is bizonyítja: miért lehet majd idén ő az egyik legkelendőbb fiatal csatár az átigazolási szezonban. Most viszont nem jött össze neki az, ami az első meccsen, magyarán a gól.

milik
Milik itt a második nagyobb lehetőségénél bakizik.

4.MINTHA CSAK 1990-ET ÍRNÁNK

Bár ez volt az idei EB első 0-0-ja, feltűnő, hogy baromira óvatosak a csapatok, nem igazán kockáztatják a tutit. Ez különösen szembetűnő volt  a Svájc-Románia meccsen, amikor az 1-1-el egy idő után abszolút mindenki elégedett volt, holott Svájc bebiztosíthatta volna a továbbjutást egy győzelemmel. Mondhatni, hogy ebből a 24 csapatból egy sem lóg nagyon ki nagyon sem lefelé, se felfelé, ez viszont azt jelenti, hogy gól relatíve kevés akad. 1990-ben a vébén volt 2,21-es a gólátlag, és bár a mostani torna még nem ért véget, a lejátszott 18 meccs 34 gólt hozott, tehát 1,89-es a gólátlag!  Persze egy EB más, mint egy VB, nincsen Észak-Korea, akit ki lehet tömni 7-0-ra, de 2 alatt 1980 óta nem volt Európa-bajnokságon a gólátlag. A torna ugyan még nem ért véget, mégis az az érzésem, hogy ez nem fog meredeken emelkedni, max. a harmadik csoportkörben, mikor már muszáj lesz eredményesen játszani.

ClGNffdWMAE544l
A lengyelek vért ittak, és a saját védekező harmadukban nem engedtek jó passzt a németeknek.

5.A LENGYELEK AZ ÚJ BELGÁK

A végső győzelemre is esélyes elitcsapatok mögötti első vonalba felzárkózni inkább van nagyobb esélye Lengyelországnak, mint Belgiumnak. Wilmots és csapata hiába rendelkezik ütős nevekkel, a lengyelek is fel tudnak mutatni hasonló kaliberű játékosokat, Nawalka viszont megtanította a csapatát védekezni is, amiről láthatjuk a fenti pont alapján is, hogy ezen a tornán létfontosságú. Ez viszont a belgákra nem igazán jellemző; az olaszok nemcsak a két góljuknál rohantak át a középpályájukon, ráadásul Lukakuék a gólokkal is hadilábon álltak az első meccsen. Persze, Lengyelország sem brillírozott ezúttal a támadásoknál, de a német válogatott ellen ez nem is elvárás, és az, hogy felvették velük a kesztyűt, és pontot raboltak tőlük, jelzi, hogy igenis ott vannak a legnagyobbak mögött. Vagy velük egy szinten.

Ha gól nem is esett, a helyzeteket érdemes megnézni:

+1. LAFFERTY NÉLKÜL IS ESIK ÉSZAKÍR GÓL

Ne feledjük, hogy játszottak még egy meccset, ahol selejtezőbeli csoportellenfelünk Észak-Írország határozott fellépéssel verte meg Ukrajnát, aki a vereségük és a német-lengyel döntetlen után az EB első biztos kiesőjévé vált. McAuley és McGinn búcsúztatták az ukránokat.

 

 

 

Pató Márton

Reklámok