Partiban voltunk egy világklasszis csapat ellen is, és ez már nem lehet véletlen, pedig nyilván jóval gyengébbek vagyunk náluk! Egy kis lecke arról, miért egyre sikeresebb világszerte a Góliát-ölő Dávid-taktika.

The Invincibles

  1. Tetszetős presszing

Előzetesen – bár az eddigi játékunkat látva reménykedtem a sikerben – attól tartottam, hogy nem lehet még egy olyan rossz napja Ronaldó(ék)nak, mint volt Izland és az osztrákok ellen. Nem is így történt, mégis egy furcsa, de rendkívül szórakoztató és számunkra is kedvező forgatókönyv alapján alakult a mérkőzés. Dárdai a mérkőzés előtt az emelte ki, hogy rendkívül fizikális csapatunk van, tulajdonképpen arra van felépítve a válogatott, hogy a pontrúgásokból szerezzünk gólokat. Ez meg is történt, de nem pont úgy, ahogy számítottunk volna erre…

Először is mindenképp megjegyezném, hogy időnként igen tetszetősen működött a magyar válogatott nyomásgyakorlása. A védekezésbe való visszaállást már korábban is láthattuk, sőt, ma sikerült helyzeteket is kialakítani ebből (később majd Szalai kapcsán láthatjuk). A képek talán nem annyira beszédesek, de remélhetőleg mindenkinek beleégtek a meccs képei az agyába, így csak mankóként kell őket használni.

Soma_Hátrafelé nyilazó magyarok
Hátrafelé nyilazó magyarok

A középpálya az előző meccshez képest egyetlen fix tagja, Gera vágott irgalmatlan gólt a portugálok kapujába. Bár a tisztázás nem volt az igazi, hisz középre fejelte ki a labdát a védő, ez semmit nem von le Gerzson érdemeiből, talán az EB egyik legszebb gólját rúgta. Lehet, hogy örömmámoromban túlzásokba esem, de a gólja után eszembe jutott Johan Cruyff egyik szállóigévé vált mondata: „There’s only one moment in which you can arrive in time. If you’re not there, you’re either too early or too late.” Hát Zoli jókor érkezett. Ezzel sikerült is megadnia az alapot egy jó mérkőzéshez.

A magyar válogatott kényelmes pozícióból várhatta a meccs folytatását, a továbbjutás megvolt már korábban is, és meg is szereztük a vezetést, így játszhattuk a saját játékunkat a továbbiakban. Egy kicsit talán érződött a csapaton a sárgalapos játékosok pihentetése, lehet, hogy kicsit jobban akadozott a gépezet, mint korábban, de nem szabad elfelejteni, hogy régen találkoztunk ennyire erős csapattal tétmeccsen. Szerencsére az első félidő nagy részében a portugálok nem találták az egészséges sebességet támadásban, lassan forgattak a labdát, nem voltak meg a tempóváltások, továbbá nagy szerencse, hogy Nani oldala (a jobboldal) bizonyult aktívabbnak. Ronaldo befelé húzódásával, valamint a nem túl jó napot kifogó Eliseu – André Gomes párosnak köszönhetően a háromszoros Aranylabdás jól ki lett véve a játékból.

Soma_Ronaldo magánya
Ronaldo magánya

Sajnos, az első igazán komoly hibát sikerült kihasználniuk a portugáloknak. Pepe előretörését Lovrencsics akadályozta meg szabálytalanul, a szabadrúgást gyorsan végezték el a portugálok, így nem sikerült felállnia a védelemnek. Óriási helyet hagytak Ronaldónak, akinek 20-25 méteres passzát egyből vágta be Nani a lemaradó Guzmics és a rosszul helyezkedő Király mellett. Ha nem is kapusgól, állhatott volna jobb helyen a mackónadrágos portásunk.

A második félidőben aztán kezdetét vette az őrület. Rögtön az első percben Pepe rossz labdájára csapott le a frissen beállt Bese, jól is továbbított Szalaihoz, akit felvágott a még Geránál is idősebb – de kevesebb gólos – Carvalho. A szabit Dzsudzsák rá is vágta, kicsit kevesebb, mint 25-ről, és lövése megpattant a sorfalon, ami megtréfálta Patricio kapust. Megint vezettünk. A portugálok Ronaldo zseniális góljával gyorsan válaszoltak, de nem telt el sok idő, mire újra sikerült magunkhoz ragadni a vezetést, hogy aztán Ronaldo újra egyenlítsen egy fejesből. Itt érdemes megjegyezni, hogy ha kissé erőltetettnek is tűnik a dolog, a gólok bizonyos szempontból kísértetiesen hasonlítottak egymásra.

A mi góljainkat, illetve helyzeteinket, tekintve leginkább az volt a szembetűnő, hogy majdnem mindegyiket Szalai Ádám megmozdulása előzte meg. Az első gólunk előtt mélyen visszajött, labdát szerzett, majd jól is játszotta meg, az ezt követő szöglet után esett az első gólunk. A második és harmadik gól előtt is vele szemben követett el szabálytalanságot Carvalho, valamint emellé felírható egy erőszakos labdaszerzés Pepével szemben, ami után Lovrencsics lőtt a kapu mellé.

Soma_Szalai
Szalai láthatatlan (?) munkája

Ronaldóék góljaiban is szerepeltünk sajnos, a két szélre kihúzódó támadó mozgását több alkalommal sem sikerült lekövetni, természetesen ebben benne vannak a két játékos kimagasló képességei is. Nani gólját egy kicsit szemfülesebb mozgással talán blokkolni lehetett volna, míg Ronaldo első gólja előtt is igen távolról indult tőle Lang. A harmadik gól talán nem ennyire egyszerű szituáció, hiszen egy beadásnál mindig kedvezőbb helyzetben van a támadó, de valamelyest hasonló volt ez a helyzet is.

Soma_Bambaság
“Bambaság”

Összességében annyi biztos, hogy az EB egyik legdrámaibb (khmm…Izland) meccsét láttuk, valamint a leggólgazdagabbat (ez biztos). A magyar válogatott pedig veretlenül masírozott be Európa legjobb 16 csapata közé, magával engedve a portugálokat, valamint Izlandot.

Mindez mozgóképen:

  1. A magyar csapat a csoportmeccsek (és persze a pótselejtezők tükrében)

Számomra (14 éve követem figyelemmel válogatottunk szereplését) az a legüdvözítőbb az elmúlt hónapok történéseiben, hogy a válogatottnak kialakult egy többé-kevésbé állandó játéka. A „többé-kevésbé” kitétel jelen helyzetben pozitívum, hiszen mint láttuk, Strock arra is tudott reagálni a második csoportmeccsen, amikor vert helyzetből kellett legalább pontot szerezni. Nem is tudom, mikor láttam ilyet magyar csapattól bármilyen téren, higgadtan birtokoltuk a labdát. Bár eleinte az ötlettelenség is felütötte a fejét, nem láttam kapkodást; hideg fejjel játszották a srácok azt, amit a mester kért tőlük. Fontosnak tartom egy csapat játékával kapcsolatban, hogy ha nem is vezet rögtön eredményre az elképzelés, ne kezdjenek kapkodni, ne kezdődjék el az egyénieskedés.

Korábban hányszor és hányszor láttuk, hogy nyomás alatt, legyen az a pályán, vagy azon kívül megnyilvánuló teher, megremegtek a lábak. Ez szinte egy csapásra eltűnt Dárdai Pál, majd Storck irányítása alatt. Nem állítom, hogy ez csak nekik köszönhető, de elég könnyű levonni a következtetéseket: ha valaki pontosan tudja, mit és hogyan szeretne elérni, kevésbé hatnak rá ezek a tényezők. Arról nem is beszélve, hogy lett a „nagyképű, gólképtelen megmondóemberből” és „lamborghinis ficsúrból” egy ország hőse. Ez a magabiztosság a mai napon is látszódott: minden egyes alkalommal, amikor egyenlítettek a luzitánok, volt válasza a válogatottnak. Reméljük, ez kitart a nyolcaddöntőben is…

  1. Labda vagy terület?

Ez a pont talán mindkét csoportra vonatkoztatható, de talán inkább a miénkre volt jellemző az, hogy a területeket felügyelet alatt tartó csapatok jobban tudtak érvényesülni, mint azok, akik a labda babusgatásával voltak elfoglalva. Az egyik (egyetlen?) igazán érdekes információ, amelyet a közvetítések során hallottam: a német válogatott foglalkoztat egy szakembert, akinek a dolga a futballtrendek scoutolása. Bár jómagam még nem néztem utána a hölgynek/úrnak, így csak annyit tudok, amit a kommentátor elárult. Arra jutott a megfigyelő, hogy a Leicesterhez, Atletico Madridhoz hasonló futball egyre inkább elterjedt, leginkább a gyengébb képességű játékosokkal rendelkező körökben (állítólag az ilyen jellegű csapatok védekezésének feltörése végett került a keretbe a tegnap győztes gólt szerző Mario Gomez).

Mint láthattuk az említett csapatokkal kapcsolatban, a labda nélküli játék, a védekezés, a szabad területek kontrollálása a fő profiljuk, így kevésbé ügyes játékosokkal is komoly eredményeket tudnak elérni. Talán ennek az átrendeződésből húzhat hasznot a magyar válogatott, pontosabban ezt sikerült felismernie Bernd Storcknak is (azt nem mondanám, hogy ez eddig ne lett volna jellemző a fiaink játékára, mármint a labda nem birtoklása, de ez mostanában tudatosságot jelent). A magyarok a három meccs során átlagosan 51,7%-ban birtokolták a labdát, ami a 11. a rangsorban, de ebbe beletartozik az izlandiak elleni meccs, ők ezen a listán a 23. helyen tanyáznak, 34,3%-al. Mint tudjuk, mi megnyertük a csoportot, míg ők másodikak lettek, csoportellenfeleink közül Portugália harmadik 61,2%-os átlagos labdabirtoklással, míg az osztrákok tízedikek, 52,8%-al.

Soma_Mélyen ülő izlandiak
Mélyen ülő izlandiak

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az nyeri meg az EB-t, aki a legkevésbé törekszik a labdabirtoklásra, sokkal inkább annyit tesz, hogy a gyengébb képességű csapatokat egyre nehezebb lesz kikészíteni. Illetve azon csapatok mérkőzései, akik játékoskerete között nincs jelentős eltérés, egyre kevésbé lesznek egyértelműek. Mindenképp érdemes megemlíteni, szintén inkább a mi csoportunkkal kapcsolatban (bár az olaszokra, belgákra szintén igaz): rettenetesen sokat számít a helyzetek kihasználása. A portugálok és belgák is rengeteg ziccerig jutottak, ezek azonban rendre kimaradtak (még a tizenegyesek kihasználása is a béka segge alatt). Nem egy nagy was ist das, de látjuk, mennyi múlik azon, ha az ellenfélről minden bepattan…

Soma_Az izlandiak gyilkos helyzetkihasználása
Az izlandiak gyilkos helyzetkihasználása

És a meccs összefoglalója:

4. Az E-csoport

Talán itt kicsit kevesebb izgalom várt ránk, mint az F-csoportban, még a részrehajlás nélkül is, de persze, itt is az utolsó forduló döntött a továbbjutókról. Az olasz csapat talán kissé underdogként érkezett, ennek ellenére rögtön az első körben megverték a végső győzelemre is esélyesnek tartott belga csapatot. A másik meccsen a számomra kissé színtelen-szagtalan svédek játszottak egy színtelen-szagtalan meccset a nem sokkal izgalmasabb írek ellen. A második körben folytatódott az olaszok menetelése, akik a belgák fölényes győzelme ellenére nyeregben érezhették magukat.

A tegnap esti meccseken dőlt el, ki jut tovább az olaszok mellett, a belgák újabb minimalista győzelmük után az írekkel együtt mentek a 16 közé, így ki is alakult a 8 párosítás:

Így brusztolták ki a belgák a továbbjutást:

És így az írek:

Svájc – Lengyelország

Wales – Észak-Írország

Horvátország- Portugália

Franciaország – Írország

Németország – Szlovákia

MAGYARORSZÁG – Belgium

Olaszország – Spanyolország

Anglia – Izland

5. Esélylatolgatás

A belgák elleni meccs, akárhogy is nézzük, baromi keménynek ígérkezik, de a magyar csapat a lehető legjobban mehet bele ebbe a mérkőzésbe. Egyrészt elkerültük a „szopóágat”, másrészt nincs eltiltottunk, sőt a csapat nagy része pihenhetett is. Természetesen Belgium jóval komolyabb játékerőt képvisel, de a fentiek és eddigiek után, talán nagyon nem kell megijedni. Persze, nem mi vagyunk az esélyesek, de a helyzethez képest a legkedvezőbbek az előjelek. Az ellenfelünk talán annyira nincs jó formában, illetve nekik most is a legjobb csapatukat kellett felküldeni egy izzadós meccsre.

A továbbiakról majd inkább a belga meccs után, de annyi biztos, hogy a párharcunk győztese a következő körben vagy az észak-írekkel, vagy a walesiekkel játszik…

1992              Dánia
2004              Görögország
2016              …

Kovács Somat

Advertisements