Zsidó MTK, keresztény FTC? -avagy az Aranycsapat előtti aranykor gyökerei

Szegedi Péter: Az első aranykor. Akadémiai Kiadó, 2016.

A magyar futball narratívái erősen Aranycsapat-centrikusak. Puskásék az utókor számára sokáig frusztráló bezzeg-gyereknek számítottak, elvégre minden idők egyik legjobb focicsapatát, amely egy mindössze 93 ezer négyzetkilométeres, tízmilliós országot képviselt, nehéz akár megközelíteni is – ezért van, hogy minden örökranglistán Top Tenes, tehát hazai elődeit is felülmúlja. Ez sem indokolja azonban, hogy megfeledkezzünk a történeti-társadalmi kontextusról, amely a kivételes teljesítmény hátterét biztosította, arról a miliőről, amelyben a magyar futballkultúra és szakmai tradíció kifejlődött, és arról, hogy hazánk már a II. világháború előtt VB-ezüstérmes válogatottat és a nívós Közép-európai Kupát elnyerni képes klubcsapatokat állított ki. Vagyis: arról, hogy 1945 előtt is volt már egy aranykorunk.

Reklámok

Magyarország, a(z egykori) futballolimpia-specialista

Futballfanná válásom idején mintegy természetesnek vettem, hogy mindig mi nyerjük labdarúgásban az olimpiát. Ez volt a közvélemény elvárása is – jellemző, hogy amikor a müncheni olimpián csak másodikak lettünk, a lengyelek győztes gólja után a döntőt közvetítő Szepesi a rádióban nem volt hajlandó megszólalni, percekig sértetten hallgatott. Pedig a fociban már akkor is a VB volt az igazi világverseny, de ha a magyarok nyerték az olimpiát, az egész világ felfigyelt: na, milyen új csillagokkal rukkol elő az első számú futballnemzet? Így lett világhírű Bene a tokiói olimpián, így került be a világválogatottba Novák és Szűcs 1968-ban – és mindezt az 1952-es, „Aranycsapat-csináló” győzelem készítette elő.

TOP 13+1 nyári transzfer EDDIG

Minden átigazolási időszaknak megvan a maga legnagyobb és egyben legtovább nyújtott sztorija – idén Paul Pogba szolgáltatja a mindennapos témát. És amíg arra várunk, hogy ügynöke: Mino Raiola, a Juve és a MU nyélbe üsse a futballtörténelem legnagyobb játékosüzletét, lassan ráfordultunk a transzferablak utolsó  hónapjára.  Így jó lehetőségünk kínálkozik, hogy megvizsgáljuk: az EB alatti pangás után a július mennyire forrósította fel a menedzserek és ügynökök közti randivonalakat, és összefoglaljuk a nyár eddigi legnagyobb igazolásait, egyrészt  a játékosok árait vizsgálva, másrészt az általunk szubjektíven izgalmasnak vélt játékosmozgásokat figyelve.