Sablonból kivágott, műanyag, a hagyományokat földig tipró céges csapat. Hogyan kötött ki a Red Bull a futballéhes Lipcsében, miért gyűlölik őket, és hogyan próbál ezen kozmetikázni a legújabb német sikersztori szállítója? Az RB Leipziggel foglalkozó írás első részében ezekre keressük a válaszokat.

2013. június 2-a. A Regionalliga Nordost frissen megkoronázott bajnoka, az RB Leipzig (14 ponttal megelőzve a Carl Zeiss Jénát) a Regionalliga West bajnokához, a Sportfreunde Lotte csapatához látogat a harmadosztályba való feljutásért folyó párharc második felvonásán. A lipcseiek 2-0-ra nyerik az odavágót, a visszavágón azonban a 95. percben a lottei csapat ugyanilyen arányú vezetésre tesz szert, így hosszabbításra kerül sor. A ráadás 30 percében az RB Leipzig egyenlíteni tud, így 4-2-es összesítéssel ők készülhetnek a 3. Fußball-Liga küzdelmeire.

Bő egy hónappal később a lipcsei egyesület sportigazgatója, aki a Red Bull európai futballcsapatainak egyszemélyes ideológusa, Dániába utazik, hogy a Lyngby Boldklub 19 éves támadóját, Yussuf Poulsent az RB Leipzighez csábítsa. A fiatal dánt egyből magával ragadja a neves látogató által prezentált nagyszabású terv, a folyamatos előrelépés és a Bundesliga lehetősége akár három esztendőn belül, így habozás nélkül belevág a kalandba, és aláír a 2009-ben alapított klubhoz. Poulsen, amikor visszaidézi a beszélgetést, egy mondatot emel ki:

Azt mondták, hogy az RB Leipzig a jövő klubja.”

Három évvel később augusztus utolsó hétvégéjén egy napos vasárnap késő délután Hoffenheimbe megérkezik a jövő. A jövő itt van (és sosem lesz vége?).

ÚT NÉMETORSZÁGIG

Dietrich Mateschitz egy ambiciózus ember. És nem mellesleg gazdag is. A Red Bull alapítója 2005-ben megvásárolta az eladólistára került Jaguar Racing Forma 1-es csapatot, majd kijelentette, hogy egy nap világbajnok pilótája lesz az istállónak. Hiába mosolyogták meg az újonc csapat terveit a Ferrari és a McLaren garázsában, 2010 és 2013 között a Red Bull Racinget képtelenek voltak elkapni, Sebastian Vettel személyében pedig négyszeres világbajnok pilótával büszkélkedhetett az osztrák multimilliomos csapata.

a-red-bull-alapitoja-dietrich-mateschitz
A Red Bull alapítója, Dietrich Mateschitz

Ugyanabban az évben, amikor a Red Bull megtette első lépéseit a száguldó cirkuszban, az SV Austria Salzburg csapata csődöt jelentett, Mateschitz pedig ott termett, hogy megalkossa első profi labdarúgó együttesét Red Bull Salzburg néven. A salzburgi klub totális újratervezésen ment át, először láthattuk az azóta sablonná vált Red Bull címert, és mezeket, nem mellesleg pedig búcsút inthettek az Austria Salzburg névnek is. A klub története során tízszer volt osztrák bajnok, ebből a tíz elsőségből azonban csak a Red Bull Salzburg hetet tudhat magáénak. Az Austria Salzburg néven futó együttes utolsó bajnoki címét 1997-ben ünnepelhette, az energiaital gyártó cég hatalomátvétele utáni bő egy évtized alatt mindössze négy szezonban nem a Red Bull Salzburg játékosai emelhették magasba a trófeát (11/7 bajnoki elsőség).

Miközben a salzburgi együttes megindult a siker útján, a Red Bull újabb területeket hódított meg: az Egyesült Államokat, Brazíliát és Ghánát. 2006-ban a New York Metrostars együttesét eladják a Red Bullnak, 2007-ben Brazíliában alapít labdarúgó csapatot a cég Red Bull Brasil néven, majd 2008-ban egy akadémiaként is működő klubot hoznak létre Afrikában, Red Bull Ghana névvel. Mindhárom projektben közös, hogy az együtteseket a salzburgi „anyaklub” mintájára „újrabrandingelik”. Azonos csapatnév, azonos csapatszínek, azonos címerek. Azonos, magas elvárások.

Az elvárásoknak leginkább az elsőszülött gyermek, a Red Bull Salzburg felel meg. A vörös bikák dominanciája az évek során egyre inkább hangsúlyosabb lesz, a komoly siker, a Bajnokok Ligája főtábláján való részvétel azonban várat magára. Az osztrák klubfutball azonban kimondva, kimondatlanul is a „történelem nélküli” Red Bull Salzburg lábai előtt hever.

Mateschitz étvágya lankadatlan, jól tudja, hogy maradandót csak akkor képes alkotni az európai klubfutballban, ha valamelyik top bajnokság csapatát tudhatja magáénak. Legkézenfekvőbb választásnak Németország tűnik, ahol a 2000-es években felépítettek egy olyan modellt, amellyel üzleti szempontból az egyik legjobban működő bajnokságot tudhatják magukénak Európában, amelyik a német válogatott „újjászületésével” a 2010-es években presztízsértékben felzárkózott az angol és spanyol pontvadászathoz. A legújabb beruházás helyét sikerült leszűkíteni Németországra, azonban egy olyan csapat megtalálása, amelyik a legkedvesebb Red Bull gyermek lehetne, nem tűnt olyan egyszerűnek.

MIÉRT ÉPPEN LIPCSE?

Van a Bayern München, és vannak a többiek. Ott van az FC Hollywood, aki a riválisoktól mazsolázhat, aki olyan költségvetéssel rendelkezik, amellyel egyetlen másik Bundesliga csapat sem. A többiek pedig évről évre próbálnak borsot törni a bajorok orra alá, egy-egy bajnoki címet, pünkösdi királyságot maguk után hagyva. Persze, a Bundesligába bevásárolni magad, hogy egyből a legnagyobbakkal küzdhess meg, még az olyan nagyszerű terveket szövő milliárdosoknak sem megy egyről a kettőre, mint Dietrich Mateschitz. Mélyebbre kell nézni, a felszín alá.

Hansa Rostock, Fortuna Düsseldorf, St. Pauli. Ezek mind olyan csapatok, ahol a Red Bull tapogatózott, érdeklődött, ajánlatott tett, ugyanakkor nem járt szerencsével. A terv tehát egy olyan együttes keresése, amely a legtöbb gazdasági szempontnak megfelel, alacsonyabb osztályban játszik, illetve szüksége van pénzügyi injekcióra, amit a Red Bull kínálni tud. Miután a fentebb említett csapatoknál sikertelenül próbálkoztak az osztrákok, tekintetüket a keletnémet Lipcse felé fordították.

Az egykori NDK területéről utolsóként az Energie Cottbus szerepelt a Bundesligában, ők viszont 2009-ben kiestek. A keleti blokk városainak csapatai kevésbé voltak meghatározóak a német elsőosztályban nyugati riválisaikhoz képest. Különösen igaz ez Lipcsére, ahol az utolsó Bundesliga-résztvevő együttes az 1993/1994-es kiírásban utolsó, 18. helyen zárt VfB Leipzig volt. A legközelebbi város, ahol Bundesliga mérkőzéseket rendeztek, 150 mérföldre fekvő főváros, Berlin lett. Az elkövetkező 15 évben a helyzet csak romlott, miután Lipcsének két helyi csapata, a Chemie és a Lok inkább a vandalizmus, huliganizmus útját választotta, ezzel pedig lehetetlenné tették, hogy a helyiek újra kedvet kapjanak kijárni a hétvégi meccsekre.

Egy másik pozitívum a lipcsei választás mellett, hogy a városnak egy vadonatúj stadionja is rendelkezésre állt, amit a 2006-os világbajnokságra építettek, azután azonban többnyire kihasználatlanul állt. A Red Bull ambiciózus terveiben tökéletes helyen szerepelt az aréna, amelyet ígéreteik szerint minél rövidebb idő alatt meg is töltenek.

a-2006-os-vilagbajnoksagra-epitett-mai-neven-red-bull-arena
A 2006-os világbajnokságra épített, ma nevén Red Bull Arena

A Red Bull döntése harmadrészt demográfiai okokra is visszavezethető. Lipcse népessége a berlini fal ledöntése után, az 1990-es évekkel kezdődően ugrásszerűen nőtt. Napjainkban több, mint félmillió ember él Lipcse városában, 2020-ra a népesség megközelítheti a 650.000-et. Mondani sem kell, hogy milyen előkelő helyzetbe kerül a Red Bull, ha az elkövetkező években is ők lesznek a város meghatározó „emblémája”.

2009-ben minden elsimulni látszott az üzlet megköttetéséhez. A lipcsei SSV Markranstädt hivatalosan is a Red Bull égisze alá került. A csapat címere követte a salzburgi példát, ahogyan a mezek is. Egy valamit azonban nem lehetett „redbullizálni”. Ez pedig a klub neve volt. Mivel a Német Labdarúgó Szövetség nem engedélyezi, hogy klubokat vállalatokról nevezzenek el, ezért a Red Bullnál elő kellett állni egy olyan névvel, ami a szurkolókat az anyacégre emlékezteti. Így született meg a RasenBallsport Leipzig, vagyis az RB Leipzig.

Mateschitz egy újabb évet tudhatott maga mögött, amikor egy profi labdarúgócsapat birtokába került, a lipcseiek pedig mérsékelt lelkesedéssel várták, hogy kezdetét vegye a német regionális bajnokság, immár az RB Leipzig csapatával az indulók között.

AZ ÚJ KÖZELLENSÉG

Tradition Hat Einen Namen, vagyis a Tradíciónak Neve Van, olvasható a Hallescher FC ultráinak pólóján. A harmadosztályú kiscsapat ősi riválisa a Magdeburg, a lipcseiek mesterséges felemelkedése mellett azonban ők sem tudtak szemet hunyni. A Hallescher ultrái ma már jobban gyűlölik az RB Leipzig csapatát, mint bármelyik helyi riválisukat.

Az ötödosztályú klub a kezdetektől fogva nem örvendett túl nagy népszerűségnek a közvéleményben. Az ellenszenv pedig egyre csak növekedett, ahogy a klub maga mögött hagyta az alacsonyabb ligákat.

Ahogyan az RB Leipzig egyre közelebb került a tűzhöz, azaz reális esély mutatkozott arra, hogy a legmagasabb osztályban, a Bundesligában játsszanak, az atrocitások egyre sűrűbb vendégei lettek a lipcseiek mérkőzéseinek.

egy-rb-leipzig-ellenes-draperia
Egy a sok RB Leipzig ellenes drapéria közül

A Hansa Rostock elleni mérkőzésen a hazai szurkolók a találkozó első tíz percében a stadionon kívül maradtak, az Union Berlin szurkolói pedig feketébe öltözve, tizenöt percig néma csendben nézték az RB Leipzig elleni bajnokit, ezzel kifejezve nemtetszésüket a 2009-ben „megalkotott” klub filozófiájával szemben. De vannak egészen friss emlékek is, például egy véres disznófej a drezdai szurkolóktól (szintén keleti blokk!) a kupamérkőzés alatt, valamint a dortmundi szurkolók bojkottja, akik inkább a BVB utánpótláscsapatának mérkőzésén jelentek meg.

A Red Bull elsődleges célja, hogy Lipcsében végre teljesen elfogadtassák a csapatot, és igazi otthonként funkcionáljon a város az RB Leipzig csapatának. Éppen ezért időről időre büszkén számolnak be arról, hogy az alacsonyabb osztályoktól kezdve szinte minden szezonban náluk volt a legmagasabb az átlag nézőszám. Azzal, hogy feljutottak a Bundesligába, már azokat a lipcseieket is maguk mellé állították, akik eddig fenntartásokkal kezelték a klubot. Az első hazai bajnokin sikerült megtölteni a Red Bull Arenát, és egy varázslatos délutánt varázsolni a város számára a Dortmund elleni sikerrel.

A konkrét esetek mellett úgy tűnik, hogy a német közvéleményben fellelhető „általános ellenszenv” is lepörög az RB Leipzigről. A dinamikus fejlődés, a folyamatos sikerek a pályán és a speciális filozófia, ami a klubot, és magát Red Bull labdarúgó franchise-át jellemzi, elég erős bástyának bizonyul, hogy a Red Bull tovább folytassa tevékenységét a futball-sikerre kiéhezett Lipcsében.

ÖTVEN PLUSZ EGY

Németországban a profi labdarúgóklubok egyfajta közösségi, szociális intézményekként üzemelnek. Az 50+1 modell kimondja, hogy a klubok több mint 50%-át a szurkolóknak, a tagoknak kell birtokolniuk, ezzel megakadályozva, hogy egyes vállalatok teljesen felvásárolják a klubokat. A tagok szavazati joggal bírnak, azaz bármikor megvétózhatnak akár egy jegyáremelést is. Az adott klub szimpatizánsai közül bárki lehet tag, aki kifizeti az éves tagsági díjat, amivel tehát szavazati jog is jár.

A Bayern Münchennél a tagok száma eléri a 300.000 főt, a Borussia Dortmundnál a 100.000 főt. Ezzel szemben az RB Leipzig szavazati joggal rendelkező tagok száma 17. Nem elírás, az RB Leipzignél minden döntést tizenhét darab emberen kell átvinni, akik így vagy úgy, de a Red Bull vállalatához tartoznak. Tagságot természetesen ettől függetlenül lehet vásárolni, ami viszont nem jár szavazati joggal. A lipcsei klub tagsági díja évenként 800 euró, ami radikálisan magasnak számít, összehasonlítva például a Bayern Münchennél működő 60 eurós díjhoz.

Az RB Leipzignél szavazó tagnak lenni tehát szinte lehetetlen küldetésnek számít, ezért a helyi szimpatizánsok egy hivatalos szurkolói klub létrehozásával kerülhetnek legközelebb a döntéshozatalhoz. A frissen alakult szurkolói klub célja pedig nem lehet más, mint, hogy a jövőben legalább egy szavazati joggal bíró tagot delegáljanak a Red Bull által „kiválasztott” 17 fő mellé.

Az 50+1-es szabály alól csak akkor tehetnek kivételt, ha egy befektető legalább 20 éve áll az adott klub mellett. Ebben az esetben az a befektető birtokolhatja a részvények többségét. A probléma csak az, hogy az RB Leipzig esetében értelemszerűen nem áll fenn ez az eshetőség, a 2009-ben alapított klubnál pedig a Red Bull mint befektető számszerű többségben van. Ez már csak azért is aggályos lehet, mert ennél fogva maga a klub is azon áll vagy bukik, hogy Mateschitznek „milyen kedve van”. A szurkolók attól félnek, hogy, ha a Red Bull úgy dönt, kiszáll a lipcsei csapatból, akkor ezzel az egész klub megszűnik létezni. Az RB Leipzig jelenlegi helyzetében minden szempontból túlságosan is függ a Red Bulltól. A klub igazgatója, Oliver Mintzlaff elmondása szerint a vég azonban még meglehetősen messze van, hiszen a Red Bull olyan szerződéseket írt alá, amelyekkel a vállalat legalább 20 évig elkötelezi magát az RB Leipzig mellett.

KÖLTEKEZNI, DE OKOSAN

Az RB Leipzig csapatát előszeretettel támadják azzal, hogy mindent annak köszönhet, hogy óriási mennyiségű pénzt önt bele a csapatba a Red Bull évről évre. A klub részéről erre általában azzal válaszolnak, hogy nem mindegy, hogyan költik el azt a pénzt, amit az energiaitalgyártó cégtől kapnak.

A Red Bull csapatainál (leginkább 2012 óta) elsődleges szempont a tehetséges fiatalok felkarolása, képzése és beépítése a felnőtt csapatba. Éppen ezért a Salzburgnál és a Lipcsénél is 17 és 23 év közötti játékosok leigazolását favorizálják, olyan fiatal játékosokét, akiknek a Red Bull Salzburg vagy az RB Leipzig lehet az első, esetleg második profi klubja. Az elgondolás alapja, hogy a mai labdarúgók már sokkal korábban megkezdik a karrierjüket és érik el annak csúcsát, mint tették azt 10-15 évvel korábban. A világ legjobbjai között nem ritkán 20-21 éves „tiniket” emlegetünk. A Red Bull filozófiájában a 23 év feletti játékos már nem tekinthető tehetségnek, ezért ez a felső határ.

2012 óta Salzburgban és Lipcsében is azon dolgoznak, hogy az első csapat átlagéletkorát minél lejjebb vigyék, ami egyben azt is jelenti, hogy egyre több tehetségnek, akadémistának adnak játéklehetőséget. Négy esztendővel ezelőtt az RB Leipzig keretének átlagéletkora 29 év volt, mára ez kereken 23 év lett, amivel az egyik legfiatalabb játékosállománnyal büszkélkedhetnek a Bundesligában. Az átlagéletkor még ennél alacsonyabb értéket is elért, amikor a harmadosztályból 21.9-es átlaggal jutottak fel, többek között maguk mögé utasítva ezzel a bajnokságban induló U-23-as csapatok átlagéletkorát.

Azonkívül, hogy a világ legeldugottabb tájékán is fiatal játékosokra vadásznak a Red Bull megfigyelői, az RB Leipzighez a Salzburgon keresztül is történhet átjárás a tehetségesebb játékosoknak. Így került Lipcsébe az egyik legnagyobb afrikai tehetség, a 21 esztendős Naby Keita, de Gulácsi Péterrel például kivételt tettek a 23 éves szabály alól, amikor 2015-ben Ausztriából Németországba, a nagy testvérhez irányították a magyar válogatott kapust.

gulacsi-naby-keita-es-a-tobbiek-a-dortmund-elleni-gyozelem-utan
Gulácsi (32-es mezben), Naby Keita (8-as mezben) és a többiek a Dortmund elleni győzelem után

Hiába a Németországban szokatlanul nagy tőkeinjekció, amit a Red Bull biztosít, a fiatal klub még így sem képes versenyezni a Bayern Münchennel, vagy a Borussia Dortmunddal. A legnagyobb problémát azonban a Premier League jelenti az RB Leipzignek. Az angliai fizetések hetente tesznek ki annyit, mint Németországban egy hónapban. Amíg egy angol elsőosztályba feljutó csapat több tízmillió fontot kap a TV-s pénzekből és az olyan kiscsapatok, mint pl. a Bournemouth gazdálkodása is megközelítheti a Bayern München költségvetését, addig az RB Leipzignek minden egyes tehetségért meg kell harcolnia. A lipcseiek pl. erősen érdeklődtek a 20 esztendős Leroy Sané iránt, amikor még a fiatal tehetség a Schalke 04 labdarúgója volt, végül Sané idén nyáron 50 millió euróért költözött Manchesterbe.

A Red Bull tehát azt a profilt próbálja építeni Lipcsében, amiben a fiatalokon van a hangsúly, a tehetséges labdarúgók felkutatásán, akiket utána felkészítenek a következő nagy feladatra, a „harmadik szerződésre”, legyen az a Bayern München, a Premier League, vagy bármelyik európai top klub.

LIPCSE SZÁRNYAKAT KAP(?)

Amikor az RB Leipzig sportigazgatóját kérdezték arról, hogy milyen helyezéssel lenne elégedett az egyesület első Bundesliga-szezonjában, ő azt felelte, hogy a 16. helytől felfelé bármelyik pozícióval elégedett lenne, ha azt egy folyamatosan fejlődő, hullámvölgyektől mentes szezonon keresztül sikerülne elérni. Salzburgban teljesen más volt a helyzet, amikor 2005-ben átvette az irányítást a Red Bull. A lehető legrövidebb időn belül Bajnokok Ligája-szereplést vártak a csapattól. A Bundesliga más kávéház.

Az RB Leipzig négy forduló után veretlen a bajnokságban, az első hazai mérkőzésükön, a 22 év után először megrendezett lipcsei Bundesliga-találkozón telt ház előtt verték 1-0-ra a Borussia Dortmund csapatát. A cél továbbra is egy stabil Bundesliga csapat fenntartása, a dolgok viszont alakulhatnak úgy, hogy pár éven belül az RB Leipzig legyen a Bayern München elsőszámú kihívója a hazai porondon. Odáig viszont még hosszú út vezet, olyan út, ami során akár a hagyományokat is elkezdheti építeni a klub.

„Szeretem a hagyományokat. A hagyományok nagyon fontos szerepet játszanak a kultúránkban. De néha engedni kell, hogy valami új kezdődjön, olyan, ami nem bír hagyománnyal. Változnak az idők, nekünk pedig fel kell venni a lépést az idő múlásával” – mondja Oliver Mintzlaff reflektálva a kétkedők és kritikusok szavaira. Elmondása szerint a kezdeti ellenszenv után ma már csak egy hangos kisebbség maradt, Lipcse városa pedig mára elfogadta és befogadta a Red Bullt.

Noha a „céges csapat”, az egységesített, sablonra nyomott címerek, mezek és csapatnevek, amelyek az összes Red Bull tulajdonban lévő labdarúgóklubot jellemzik, továbbra is sok futballszimpatizánsban ellenszenvet váltanak ki, a Red Bull folyamatosan dolgozik azon, hogy a róluk kialakult képet megváltoztassák. Hogy az RB Leipzigről ne az a műanyagíz jusson eszünkbe, mint amikor belekortyolunk az energiaitalba.

Ehhez pedig a már sokadszorra említett 2012-es dátum tekinthető a kiindulópontnak, amikor Gerard Houllier (egykori Liverpool menedzser, a Red Bull labdarúgóklubjainak „általános” felügyelője) eleresztett egy németországi hívást.

Szervusz, Ralf. Épp Dietrich Mateschitz-cel beszélgetünk és eszünkbe jutott, hogy hátha a környéken vagy. Bepattanunk egy helikopterbe és meglátogatunk délután!”

Hogy ki volt a vonal másik végén? Ralf Rangnick.

A második részben megismerkedhetünk Ralf Rangnickkal és filozófiájával, amivel többek között megreformálta a Red Bull Salzburg és RB Leipzig csapatait.

Az íráshoz felhasznált cikkek:

Rory Smith: We’re Here! RB Leipzig’s Rise to Bundesliga Isn’t Welcomed by All (New York Times)

Philip Oltermann: How RB Leipzig became the most hated club in German football (The Guardian)

Stephan Uersfeld: Red Bull allows Leipzig’s Bundesliga dream to take flight (ESPN)

Belovai György

Reklámok