Bődületesen nagy felháborodás övezte 2009-ben a DIGI Sport megjelenését a magyar tévés piacon. Főleg a Premier League szurkolói tudták nehezen feldolgozni, hogy a kedvenc bajnokságuk egy olyan csatornára került, amit nehezebb elérni, mint a korábbiakat. Eltelt hét év, és a nézők nagy része nemcsak megszokta, de meg is szerette a PL új hazai kommentátorait. Aztán hopp, újabb eget verő hőzöngés, és a PL megint gazdát váltott. De a DIGI hangjai és arcai akkor is beivódtak a sportkedvelők tudatába. Nagy segítségükre volt ebben az internet és főleg a Facebook nyújtotta lehetőségek, amelyeket mind közül talán Monoki Lehel kezdett a legjobban kihasználni. Sorozatunk első részében vele beszélgettem a jelenkor kommentátorokat érintő kihívásairól.

Pató Márton: Neked fontosak a lájkok?

Monoki Lehel: Nem önmagában a lájk a fontos, ez csupán egy visszacsatolás. A probléma az, hogy a nézőkkel nem vagyunk közvetlen kapcsolatban, nem tudod, hogy amit csinálsz, azt szeretik, vagy sem. Még emlékszem, hogy amikor a Magyar Televízióban dolgoztam, jöttek a telefonok, a postai levelek, de hát az a pattintott kőkorszak volt ehhez képest, itt meg olyan visszajelzés jön egyből a képedbe, ami mérhető akár a lájkok számában, akár a hozzászólásokban. Vagy ha egy videót teszünk fel, akkor azt láthatod, hányan nézték meg, és ebből mi is tanulunk itt a Digiben abból a szempontból, hogy mi az, amit kedvelnek. Ne legyen túl hosszú a videó, a viccesebb részeket vegyük ki egy adásból, amire odafigyelnek, szóval ez egy jó tanulási folyamat nekünk is, hogy mi az, ami a nézői igényeket jellemzi manapság.

PM: Te szerintem az elsők között ismerted fel ennek a szükségét, más kommentátoroknak csak később jött létre a saját facebookos közössége. Hogyan jöttél rá, hogy ennek mekkora haszna lesz, és milyennek látod a hatását?

ML: Nem volt ez annyira tudatos, 2010 karácsonyán utaztunk Londonba. Akkoriban volt itt egy srác, aki ezzel foglalkozott, és bár én nagyon nem akartam ezt az egészet, de ő kitalálta, hogy legyenek helyszíni rövid videók Londonból akár már a reptérről is, és így hiába akartam távol tartani magam ettől az egésztől, létre kellett hozni az oldalamat. Aztán viszont rájöttem arra, hogy végül is ez egy kapcsolattartás, és nekem nagyon fontos a műsorban is, hogy legyen interakció, ki tudjak szólni a nézőhöz, és ez egy sokkal direktebb formája ennek. Persze nyilván van olyan, hogy le kell tiltani embereket, meg családtagoknak is írogatnak, meg jönnek bugyis képek, tehát ilyenek előfordulnak, de ezeken egy idő után vagy röhögünk egyet a többiekkel, vagy nem foglalkozunk vele.

PM. Így indítottátok be az élő videós sorozatotokat.

ML: Ez azért jó pont, mert bár próbálnak meggyőzni róla, hogy csináljunk ebből tévéműsort, de akkor elveszne az a varázsa, ami így megvan, itt belefér akár egy-egy csúnyább szó is, ha éppen a nyomaték kedvéért szükséges. A legutóbbi részt például majdnem kétszázezren figyelték, amit Istenes Bencével csináltunk, de a többit is sokan figyelték, úgyhogy sokan szeretik, pont azért, mert ez jóval lazább. És én is szerettem volna valami újban kipróbálni magamat, próbálkozunk ezzel is, hogy ne csak a szakma jelenjen meg, hanem picit könnyedebb téma is legyen, például a mostani interjú után Ganxsta Zoleeval egyeztetek a chat kapcsán.

istenessel
Pillanatkép a legutóbbi live chat promó videójából Istenes Bencével

PM: Tehát akkor jöhet ő is, annak ellenére, hogy ő a Sport TV arca?

ML: Ha Istenes Bence jöhetett, akkor miért ne? Pont ez veszne el, ha tévéműsor lenne, akkor nem biztos, hogy elengednék… Ez így jó, nincs is szükség arra, hogy ez tévében legyen.

PM: Visszatekintve még kicsit a múltba, anno a Motson-kupát hogy értékelted, a saját teljesítményed mennyire követted?

ML: Szerintem mindenki követte, azt gondolom ez egy szakmai hiúsági kérdés. Biztos van mindenkiben egy sorrend magában, hogy hol helyezkedik el, akár itt a Digiben is. Aztán, lehet hogy ez baromira nem találkozik azzal, ami az emberek fejében él, de azért jó volt látni, hogy végül a jobbak között végeztem, jópofa játék volt.

PM: Akkor a Britanniának ez egy elsők közötti nagy dobása volt. Egyébként van olyan focis blog, amit szívesen olvasol, és hasonlóan nívósnak tartasz?

ML: Blogokat kevésbé, megmondom őszintén. Amikor szembe jön valami a Facebookon, lehet, hogy megnyitom, de az hogy rákeressek, az nem jellemző. Sokan gondolják, hogy általában az a jó kommentátor, aki nem mond véleményt, és észrevétlen marad egy meccsen, szerintem ez egy baromi nagy tévedés. Hiszen azért ülök ott, hogy én mondjam el a véleményemet, és mivel nekem van saját véleményem, nem tartom szükségesnek, hogy egy blogbejegyzés esetleg befolyásoljon. Inkább tényszerűen elolvasom a híreket, ki mit nyilatkozott, és abból szintetizálok. Én nagyon sokszor megkapom a magamét, pont azért mert nem fogom vissza a véleményem, akasztott emberen kívül már minden voltam, de e tekintetben a lájkok és a vélemény sosem fogtak vissza. Az már rég rossz, ha az vezérel valakit, hogy ki mit szól majd hozzá.

PM: A Motson-kupán látszott, hogy vannak klasszikus nagy kedvencek, de összehasonlítva a régiekkel – Knézy, Vitray, Gyulai – , elérhet manapság egy kommentátor egy olyan szintet, mint ők?

ML: Abból a szempontból ez nehezebb, hogy rengeteg a csatorna. Akkoriban ők olyanok voltak, mint a családtagok, most választhatsz, hogy kit nézel, hova kapcsolsz. Manapság könnyű elhelyezkedni bárhol is, de nehéz kitűnni, tehát pont ez az elaprózódás egyben a veszély is. Persze, aki tehetségesebb, annak sikerül megragadnia az emberekben, de ez a fajta hígulás érzékelhető a mi szakmánkban is.

PM. Az internetes reprezentáción kívül azért a fő terep számodra nyilván a tévé, most a Szélkakas felvétele után vagyunk, amiben láthatóan elég jól érzed magad. De egy olyan kábelcsatornánál, mint a DIGI Sport, történhetnek olyan hirtelen változások, mint amikor nyáron hirtelen lekerült a csatorna műsoráról a Premier League. Ehhez hogyan tudsz alkalmazkodni?

ML: Esküszöm, jobban élvezem, mint a Premier League magazint. Nem tudom, miért, bár sok közöm nincs a francia futballhoz, de láttad az adásunkat, olyan nagyon sok szó konkrétan nem is esik a francia fociról, hanem inkább jelenségekről. Tehát mondjuk van egy bácsi, aki gyűjti a focis ereklyéket, onnan elkalandozunk Nagy Béláig, a Ferencváros korábbi krónikásához, onnan Vadócz Krisztiánhoz Hong Kongba, és vele megbeszéljük azt is, hogy hol ismerte meg a feleségét. Tehát sokszínű nagyon a műsor, nem ragadunk le feltétlenül a francia futballnál. Így pedig egy csomó minden előtérbe tud kerülni, és Salecék (Sallói Istvánék) abszolút partnerek ebben, már ránézésből tudom, mi jár a fejükben, tudom őket provokálni. Nyilván mivel barátok vagyunk, többet megengedek velük szemben, lehülyézem Salecot adásban, ugyanúgy visszahülyéz, tehát megvan a kémiája ennek az egésznek.

salec-dodi_lehel
Balról jobbra: Salló István, Monoki Lehel, Bánki József “Dodi”

PM: És az új szakértőkkel, Kovács Dáviddal és Szabó Cristophe-al milyen?

ML: Egyre jobbak. Nyilván ez egy olyan állapot, amit meg kell szokniuk, eleve külön légtérben vannak, egy kamerába néznek végig, ami baromi nehéz, aki nem próbálta még, annak fogalma nincs erről. De jó témákat hoznak, mindketten tökéletesen beszélnek franciául, figyelik a heti történéseket, tehát abszolút hozzátesznek a műsorhoz. Előtte például nem ismertem az Omlette du fromage-t, de megkockáztatom, hogy a fel-felbukkanó blogok közül Christophe-é az egyik legértelmesebb mind közül.

img_2254-szerkesztve
A Szélkakas felvételének pillanatképe a DIGI Sport vezérlőjéből

PM: Ennek tükrében szerinted ki manapság az a futball-szakértő, aki rendszeresen megjelenik a médiában, ha azt játsszuk, hogy digis kollégát nem mondhatsz!

ML: Hát…..mondjuk vele szemben elfogult vagyok, de nekem tetszik Kemenes Szabi, akivel sokáig együtt játszottam, nem véletlen, hogy sokszor láthatjuk őt. És lehet, hogy ezzel sokan nem fognak egyet érteni, nekem bejön Sebők Vilmos is, mint szakértő. Mert a tévében szerintem legyél valamilyen, és ő beül, és mondja. Abszolút egy karakter, egy Salechez hasonló személyiség, akit nagyon sokan utálnak, de elmondja a véleményét. Állítólag pont azért vették le a képernyőről, mert túl kritikus volt a magyar futballal kapcsolatban.

PM: Egy unásig ismételt kérdés, hogy…

ML: Kinek szurkolok?

PM: Nem, az kevésbé érdekel. De…volt olyan érzés benned, hogy a sok változás miatt nem volt olyan, hogy csak csatornát kéne váltani?

ML: Pont ez a lényeg, hogy mindig van valami újdonság, ami kizökkent. Volt az angol magazin, amit csináltunk hat évig, most jött a francia, ami teljesen más készülést igényel, aztán van ez a chat, mentünk különböző útifilmeket forgatni, most éppen Dijonba, tehát mindig van, ami megújulási lehetőséget jelent, ebben a tekintetben kielégült vagyok.

bl_donto
A 2011-es BL-döntő előtt a Wembley-ben Juhár Tamással

PM: De nem volt benned soha a kisördög, hogy azért egy olimpiára csak jó lenne elmenni, vagy valami hasonló?

ML: Persze! De akkor meg nem csinálhatnám ezeket. Ez egy döntés kérdése szerintem. Most, hogy elkerült az angol futball, nyáron nagyon sokszor megkaptam a kérdést, hogy én is megyek-e. Én viszont nagyon szeretek itt lenni, szeretem az itteni társaságot, a barátaim kilencven százaléka innen van, az egyik középiskolás barátommal például együtt is dolgozunk.

PM: Ez a dijoni túra milyen volt, mit kell róla tudni?

ML: Egy külsős cég kért fel rá engem, és pont Salec is Dijonban volt épp, aki járja a francia pályákat, de a film abszolút Lang Ádám köré épült. Ezek viszont nem csak a futballról szólnak, mivel volt benne mustárüzlet-látogatás, borkóstolás, beszélgettünk egy bácsival, aki elmondta, miért éppen a bagoly Dijon jelképe, tehát egy picit kulturális vonalon is haladtunk. Persze mindenkit megkérdeztünk, ismeri-e Ádámot, szóval egy sportos-gasztronómiai-kulturális műsorként tudnám jellemezni. Ezt megelőzően készült hasonló kisfilm Wimbledonban Csisztu Zsuzsival, Bolognában Baumstark Tibi látogatta meg Nagy Ádámot, és tervben van még egy nápolyi túra a Napoli – Juve meccs kapcsán, Argentínában egy Boca – Rivert szeretnénk forgatni, és a stockholmi Európa Liga-döntőről is készülne hasonló úti film.

Köszönjük az interjút Monoki Lehelnek és a DIGI Sportnak!

Pató Márton

Advertisements