A Forma 1-es közvetítések utazó riportereként lett igazán ismert, de a foci volt az első szerelme. Sokunkhoz hasonlóan arról álmodott, hogy kommentátorként dolgozzon egy labdarúgó világbajnokságon, idén ezt megvalósíthatja. A vébé idejére kitervelt videónaplóról, a közösségi média tudatos használatáról és Gyarmati Panka sapkájáról is beszélgettünk az M4 Sport újságírójával, Ujvári Mátéval.


Pató Márton: A  hivatalos Facebook-oldalad borítóképe roppant menő lett. Tudatosan építetted fel ezt az oldalt, vagy a szükség hívta életre, miután a magánprofilodon keresztül túl sok rajongó kívánt elérni?
Ujvári Máté:
Teljesen tudatos volt. A saját profilomra egyébként olyanok, akik nem az ismerőseim, nem is tudtak volna írni. És nem azért mondom most ezt, mert együtt dolgozunk, de én Szujó Zoli Facebook-oldalát kezdtem el korábban követni, ami mindig borzasztóan tetszett. Az tette vonzóvá, hogy nem csak kitett egy képet, ha ott volt egy futamon, hogy itt vagyok és pont, hanem mindig talált egy extra helyszínt akár a paddockban, vagy másutt, és hozzátett még néhány sort, amitől nekem az az érzésem támadt, mintha picit én is ott lennék. Ebben az tetszett meg, hogy azon túl, mint amit a tévében láttál tőle, ez még némi extra tartalom volt. A Forma 1-es közvetítésekben ez a negyedik év, hogy utazó riporter lehetek. Amikor elkezdtem, akkor határoztam el én is, hogy elindítom a saját hivatalos oldalamat.

PM: Mivel nem csak a Forma 1-ben vagy jelen, a legutóbbi bejegyzéseid egyike focis, az AS Roma – FC Barcelona meccs összefoglalójáról szól. Ezt viszont élőben nem az M4 Sport közvetítette, hanem a Sport1, mégis a te kommentároddal hallhatók a gólok. Ez hogy készül ilyenkor?
UM: Amikor a két meccs ment egy időben, és mi adtuk a Manchester City – Liverpoolt, a másik meccsből összefoglalót kellett készítenünk. Ilyenkor azt a meccset is párhuzamosan, élőben követjük, és kommentáljuk, amiből aztán a vágott verzió készül. Ha utólag vennénk fel, úgy nem lehetne igazán se örülni, se szomorkodni, se bármit csinálni.

PM: Némi kulisszázás után nézzük, mi van akkor, amikor olyan dolgokról posztolsz, amik egyáltalán nem kapcsolódnak hozzád: olyan trivialitások, amiket a sportrajongók már máshonnan megtudhattak. Persze ezekre is érkeznek a like-ok szép számmal, de az ilyeneknek miért érzed szükségét?
UM: Azokat a tartalmakat, és azokkal a sportágakkal kapcsolatos híreket szoktam megosztani, amelyekben én is jelen vagyok. A Forma-1 és a foci az a kettő főképp, ami az érdeklődési körömet is lefedi, és amelyek közvetítésében szerepelek is, ezért részemről tudatos volt, hogy próbálkozom ezekből az érdekességeket kiemelni. Akkor is, ha épp közvetlenül még nincs is az adott hírhez közöm. Legyen mondjuk ez egy BL-sorsolás, mivel most úgy alakul, hogy a Liverpool-Roma elődöntő első mérkőzését Liverpoolból én közvetíthetem.

 

UM_wembley
A Tottenham-Juventus BL-negyeddöntőn a Wembley-ben

 

PM: Egyébként milyen érzés, ha hét közben a Wembley-ben vagy, a hétvégén meg Mezőkövesden?
UM: Ezt a kérdést megkapom többször is, és mondhatnám, hogy ugyanolyan, de hát persze nem, és nem is várhatja el senki, hogy tök ugyanolyan legyen. Amikor a Wembley-ben ott van nyolcvanezer ember, és visszaadhatatlan hangulatot teremt, amit csak ott  az atmoszférát hallgatva lehet átérezni, hát azzal mondjuk egy mezőkövesdi nem ér fel. De ugyanúgy fel kell készülni az egyik meccsre, meg a másikra is, és ugyanúgy nem lehet ellazázni egyiket sem. Mert az biztos hibához vezet, ha az ember elhiszi magáról, hogy  “hát én már megjártam a Wembley-t, akkor egy magyar meccsre már nem kell felkészüljek”. Ez nem így van.

PM: Mezőkövesdig is sokat kell utazni, hát még Londonig, és akkor a Forma 1-el járó túrákat nem is említettem. Most, hogy megszületett a kisfiad, ez mennyiben fog téged befolyásolni?
UM: Tavaly én csináltam a futamok felét, és nem volt benne túl sok rendszer. Amikor a többi kötelezettségem engedte, akkor mentem. Most ennél tudatosabban készültünk, és amikor ősszel kiderült, hogy babát várunk, akkor szóltam Szujó Zolinak, hogy az első négy futam egyikére sem szeretnék utazni, és alapvetően havi egy út lenne járható. Persze nem szeretnék kimaradni belőle, hiszen ez egy olyan lehetőség, ami nagyon kiváltságos dolog. De a távok – pláne a tengerentúlon – olyan utazásokat jelentenek, hogy kedden indulunk és hétfőn este jövünk, a helyszínen pedig masszív munka zajlik. Szerda este szoktunk megérkezni a hotelbe, csütörtökön médianap, hétvégén pedig végig a pályán vagyunk, és hétfőn jövünk haza. Ez így elég húzós, miközben az egész nagyon élvezetes és pörgős. De a feleségemmel átbeszéltem, hogy ez a szenvedélyem és nem csak a munkám, és így fogjuk megoldani.

PM: Ennyit a magánéleti bulvárról! Ha már az instastoryzgató Hamilton és egyéb sporthírességek vesznek körül…Lehet tőlük tanulni valamit a social media megjelenést illetően?  Mennyire kütyüorientáltak? Mintha a magyar sportolók kevésbé dokumentálnák annyira minden lépésüket, mint a nemzetközileg ismert szupersztárok.
UM: Igen, hát Hamilton például tízből kilencszer azt csinálja a csütörtöki médianapon, hogy mikor a Mercedes motorhome-jában ott vannak az újságírók, asztalon a mikrofon, megjön, kezében a telefon, veszi az újságírókat, leül, folyton selfie-zik, és az instastoryjában láthatod, hogy mindez megjelenik.

 

um_hamilton
Hamilton telefonnal, Máté a mikrofonnal

 

PM: Kéthétről kéthétre ezt csinálja, nem?
UM: Igen, ő abszolút kütyüfüggő. De lehet szeretni, vagy nem szeretni Hamiltont, mint pilóta, szerintem a huszonegyedik század Forma 1-es versenyző szerepének tökéletes mintapéldánya. Mert amellett, hogy nagyon gyors, négyszeres világbajnok, iszonyatos sok képet, videót megoszt a rajongóival, nagyon jól tudja kezelni a médiát és a közönségét is. Ennél többet rajongó nem kívánhat, mert mindig tudja, hol van, kikkel van, és  picivel többet is megtudhat róla, mint a többi pilótáról.

PM: Akkor ez a fajta tevékenység picit inspirál is?
UM: Picit igen, de ezzel nekünk képben is kell lenni. Éppen ezért az Instagramon követem az összes pilótát, ahogy Twitteren is. Mert az ő esetükben a Twitter az elsődleges hírforrás, és aztán mindenki más csak onnan veszi át.
PM: A sajtóközlemény is csak utána jön.
UM: Így van, minden egyes riporter úgy járkál a futamokon, hogy folyamatosan a Twittert vagy az Instát pörgeti, mert onnan jönnek a legfrissebb hírek.

PM: Éppen ezért az újságírók saját online jelenléte is erősödhetne, de itthon eddig erre csak egyedi példák vannak. Horti Gábor elég markáns, vagy ott volt most a téli olimpia idején Géresi Márton, az M4 Sport operatőre, aki szórakoztató, ízléses videókat töltött fel egy kisebb boomot produkálva az Instagramon. Szerinted nagyobb szükség lenne erre? Lehetne erre több embert alkalmazni?
UM: Biztos, hogy lehetne, de én azt nem tartom az elvártnak egy kommentátortól, hogyha kiutazik, akkor a Marciéhoz hasonló videókat készítsen. Azért ahhoz kell egy egyedi látásmód, ami neki tehetséges operatőrként megvan. De az igaz, hogy haladnunk kell a korral. Nekem szerencsém, hogy a saját posztjaimat nem azért teszem ki, mert kötelezőnek érzem. Nekem egyáltalán nem esik ez nehezemre. Ha szurkolóként mennék ki a meccsekre, akkor is posztolnék. Az Instára teszek is fel mindenféle képet, akár személyeset is, az újságírói oldalamra azért csak nagyon indokolt esetben. A Twitter abból a szempontból érdekes, hogy külföldön akár közéleti személyiségek körében is roppant népszerű, jól is használják, akár hivatalos információk közlésére is, de mi ott kevésbé vagyunk aktívak, inkább csak forrásként tekintünk rá.

PM: Nem tudom, lustaság kérdése-e, hogy kevésbé erős a magyar riporterek jelenléte a közösségi médiában, vagy valami ódzkodás a magamutogatástól?
UM: Ez egy nehéz kérdés abból a szempontból, hogy  figyelni kell rá, és próbálok is, hogy ne menjen át magamutogatásba. Ne arról szóljon pusztán a posztom, hogy “na én itt vagyok Monte Carlóban”! Ha már Monte Carlóban vagyok, akkor igyekszem valamit hozzátenni, nem csak azt, hogy ott vagyok és feszítek, hanem például, amikor először voltunk ott kint, akkor még valami olyasmit is meg akartam mutatni, hogy ilyen kék tengert még sosem láttam!
PM: És tényleg nem?
UM: Aha! Tehát én vigyázok arra, hogy úgy generáljak posztokat, hogy ne az jöjjön le belőle, hogy: “na ez a hülyegyerek ott van!”, hanem hogy ezek legyenek informatívak, és egy átlagembernek, aki nem ismer engem, vagy nem ismeri az adott sportágat, kellően érdekesek legyenek, és még visszakeressen a régebbi bejegyzések között is.

PM: Mondjuk az tényleg látszik, hogy fektetsz bele energiát. Hiszen például a DVSC-Honvéd meccs három “szürreális” gólját is kifejezetten Facebook-kompatibilis feliratokkal és zenével megvágva töltötted fel.
UM: Mondjuk azt pont nem én csináltam meg ilyenre, hanem az M4 online csapata. Más kérdés, hogy az inspirációt én adtam hozzá, mert a közvetítésben elmondtam, hogy ezekhez a jelenetekhez már csak egy ilyen zene illene.

 

PM: Bár még csak két hónap múlva kezdődik, de már megvan az utazó keret az M4 Sport kommentátorai közül az idei vébére. Készültök valami olyasmivel, ami a tévéközvetítéseken kívüli megjelenésekre vonatkozik?
UM: Én mindenféleképpen szeretnék. Tavaly indítottam egy YouTube csatornát, amin nem dolgoztam eleget, mert olyan videóknak, amin csak beállok a kamera elé és beszélek, nem láttam értelmét.  Öt-hat videó került fel, amelyekben igyekeztem az utazásokról rövidre vágott hangulatos összefoglalókat csinálni, de ez abbamaradt.
Ezt tervezem feléleszteni a világbajnokság idején, akár napi szinten, akár pár napos szinten. Mondjuk megmutatni azt az iszonyatos logisztikai melót, ami ezzel jár. Oroszországban eléggé őrült a közlekedés, ahhoz, hogy eljuss A-ból C-be, biztosan át kell szállj B-ben, ami minden esetben Moszkva. Ez is olyan jellegű tartalom lehetne, ami nem csak arról szól, hogy én Ujvári Máté ott vagyok, hanem hogy egy kommentátor, aki megy a vébére – és akiről az átlagos néző azt hihetné, hogy ilyenkor tejben vajban fürdik -, milyen iszonyatos távolságokat utazik a torna alatt. Mindezt anélkül mondom, hogy sajnáltatni akarnám magam, mert ez egy óriási áldás, csak ez nem úgy működik, ahogy sokan gondolják.

PM: Ennek azért már volt némi előképe, amikor a 2010-es vébén a kommentátorok kaptak néhány kézikamerát. Amennyi emlékem van róla, ezek elég borzasztóan sikerültek, pont azért, mert azon kívül, hogy el akarnak jutni A-ból B-be, és ott ülnek a reptéren, nem sok mindent tudtak elmondani. Úgyhogy ennél több kéne.
UM: Igen, többségében az volt talán a hiba, hogy nem is láttuk mindig, hol vannak, sokszor egy fal előtt vették fel a mondandójukat, és így lehettek volna bárhol. Nekem szerencsém van az F1 miatt, mert kimondottan anyagban gondolkodom, tehát a bejelentkezéseket képpel és zenével gazdagon kell illusztrálnom. Meg ma már azért minden telefonnal lehet Full HD-ban rögzíteni, az applikációkkal meg gyorsan vágni. Szóval nem tudom mennyire lesz erre kapacitásom, de komolyan tervezek ezekkel a videókkal.


Helyzetjelentés a tavalyi mexikói nagydíjról

 

PM: A focin és a Forma 1-en kívül van olyan sportág, ami bevonzott, amióta a sporttal foglalkozásszerűen kell törődj?
UM: Én tíz évig fociztam, úgyhogy nekem egyetlen sportág létezett, a futball. És nem gondoltam, hogy valaha bármilyen más sportággal érintőlegesen is foglalkozni fogok. De azt, hogy jó helyen vagyok és nem véletlenül csinálom azt, amit csinálok, az is jelzi, hogy teljesen kitágult a perspektívám. A téli olimpiát például úgy néztem végig, amikor nem közvetítettem, hogy “úristen, ez a sportág meg ez a sportág is milyen szép!”. Ahogy megismerkedsz más sportágakkal, rájössz mennyire nehéz, és mekkora energiát fektetnek abba a sportolók, hogy ott lehessenek, és jó eredményt érjenek el.  Ha úgy hozza is az élet, hogy egy kvázi kisebb sportággal kell foglalkozz…
PM (némi iróniával): Minden sportág kisebb, mint a futball!
UM: Igen (mosolyog). Tehát, ha elkezdesz utánamenni, beszélgetni edzőkkel, játékosokkal, akkor jobban megérted a működését, és ahogy jobban érted, úgy egyre jobban érdekelni is kezd, mert már látod, mi miért történik. Nem csak a szabályokat nem értik sokan egyes sportágaknál, hanem a történéseket sem. Nyilván egy labdajáték egyszerű, ha bemegy, gól. De mondjuk egy síugrás esetében más a dolog, ott kell valaki, aki már csinált ezerötszáz síugrást és el tudja mondani, mitől volt egy ugrás nagy, vagy jobban pontozott.

 

 

UM_pankaval.jpg
Gyarmati Pankával a téli olimpia közvetítésének idején

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

PM: Gondolom abban, hogy általad kevésbé ismert sportágak is elkapjanak sokat segít, ha egy Világkupa-győztessel kommentálhatod az adott versenyt.
UM: Hát ha van olyan szerencsés honfitárs, aki már részt vett nagy tornákon, akkor az ő információi felbecsülhetetlen értékűek. Ilyen volt, amikor Gyarmati Panka el tudta mondani a snowboard közvetítések alatt egy trükknél már az elugrás pillanatában, hogy az jó lesz-e vagy sem. Mert látta, hogy az adott versenyző hogyan futott neki, milyen szögben, hogyan emelte a lábát, satöbbi. És nyilván én is így tudok a legtöbbet és a leggyorsabban tanulni, fejlődni.

PM: És Pankának mi van a sapkája alatt? Még sosem láttam sapka nélkül.
UM: Meglepő módon: haj!

 

 

Köszönjük az interjút Ujvári Máténak, az engedélyt pedig az M4 Sportnak!

Pató Márton

 

 

Reklámok