„A <<nép>>> valamennyi forradalomban mindig azzal kezdte, hogy átugrott a vadaskertek kerítésén, avagy ledöntötte azokat, és a társadalmi igazságosság nevében kezdetét vette a nyúl- és fogolyvadászat. S mindez azután, hogy a forradalmi sajtó a vezércikkekben éveken át ostorozta az arisztokratákat, mondván, annyira léhűtők, hogy… vadásznak” (José Ortega y Gasset: Elmélkedés a vadászatról. 18.o.)

Market, mercato, piac. Pedig az átigazolási időszak sokkal több annál, mint egy nyugodt vasárnap délelőtti bevásárlás a helyi piacon. Egy-egy játékos leigazolásának hosszas folyamata sokkal inkább hasonlít egy vadászatra. A transzfer lényege nem a licitálásban rejlik. Elejteni egy vadat hangsúlyosabban nehezebb és komolyabb feladat, mint kiválasztani a legpirosabb almát a polcról. Hogy miért vonható érdekes párhuzam a vadászat és az átigazolási piac között? Noha fogyasztói társadalomban élünk és a javak (hasztalan) birtoklása örömet kell(ene), hogy okozzon, azon kapjuk magunkat, hogy időről-időre menekülni akarunk a „dühítő jelen valóságából”. A levegőhöz jutás egyik útja a vadászat. A focitársadalom emberének pedig az átigazolási időszak.

“TÉLI VADÁSZSZEZON- ELMÉLKEDÉS AZ ÁTIGAZOLÁSI PIACRÓL” olvasásának folytatása