Mindannyian jól emlékszünk arra, Fehér Miklós halála hogy megrázta az országot, és még inkább annak futballt szerető közönségét. Sajnos nem az övé volt az utolsó ilyen eset, 2017-ben a borítóképen is látható Abdelhak Nouri, az Ajax játékosa esett össze a pályán, aki ugyan túlélte a szívrohamot, de súlyos agykárosodást szenvedett. Nem rég pedig Iker Cassillas kapott szívrohamot edzés közben, Az ő szerencséje a villámgyors segítségnyújtás volt, amit a Porto edzőközpontjában megkapott. Az alábbiakban egy az övéhez hasonló nem régen megesett történetet olvashattok, Tóth Jánostól. 

1. Játék

Az események a szokásosnál lassabb tempóban történtek. Hiányoztak a kemény ütközések, ahogy Eli kommentárjai is két izmos férfi test összecsapásának a szépségéről. Üdítő változatosságot csak Vanda jelentett. Én a lányokat preferálom, többnyire jók és sohasem erőszakosak. Mondtam is a többieknek, hogy harminc alatt csak diáklányokban gondolkodhatnak. A fiúk vagy jók vagy nem, vagy durvák vagy sem. A kettő között nincs szabályszerűség, ha csak az nem, hogy a korral a pasik durvulnak.

Azon a hétfőn csak hatan voltunk. Hiányozott a „francia ármádia”, amúgy ők ketten a társaság túl rendes részét erősítették. A kiváló technikájú irodalmár mindig a góllövő lista élén jár, történész pedig egy vasember állóképességével játszik és érdekes rúgó technikájával többnyire a hálót szaggatja, az ablakokat tényleg csak ritkábban.

Az alacsony létszámban a korai kezdés is hibás. Harcolni kellett volna az öt órai kezdésért. A korábbi vezetés (Sanya & Tibor) ez ügyben is keményen nyomult volna, a jelenlegi szervező, viszont hisz a kompromisszumokban, legalábbis a pályán kívül. Mindenesetre minden ősszel kapunk egy rekeszt, termünk, arról már nem tehet, hogy fogyunk. Először a sebész ment el Abu-Dzabiba, hogy az ablakon kidobált feleségeket és az állványokról leeső vendégmunkásokat összerakja. Az alfák persze meglátogatták. Aztán a rugalmasságáról híres Sanya is lelépett, megfogadta, hogy hetven éves kora után nem focizik. Állítólag fiatal korában játszott egy ilyennel és ez nagyon megviselte.

Már nem is emlékszem, hogy mi volt a felállás. Az biztos, hogy Misi, mint mindig most is a kapuban álldogált és ha jól emlékszem „ma mindent kivédek” napja volt. Vanda folyamatosan futott és egy jól irányzott lövéssel Kareszt is kilőtte, aki amúgy sem volt túl jó bőrben. Sohasem a helyezkedéséről volt híres – mit is várhat az ember egy behavioristától –, de most még a gyors elfutások is elmaradtak. Ezen nem lepődtem meg, mert tudtam, hogy egy hete kapott egy stentet a koszorúba.

  • Szerdán már jövök”, mondta.
  • Biztos, hogy bolond vagy”, válaszoltam, de a többiek lehurrogtak. Kevesen vagyunk és mindenkire szükség van. Végül aztán csak várt egy hetet.

 

2. Krízis

Éppen hoztam fel a labdát, amikor a másik térfélen mintha valaki azt mondaná, hogy „rosszul vagyok”; mire felnéztem Karesz már a földön hevert. Mindig megállunk ha valaki a földre kerül, még akkor is ha nem volt szabálytalanság. Ezt az érthetetlen udvariaskodást történetesen Misi vezette be. Amúgy a focink tele van speciális szabályokkal, amelyek a tandem fénykorában szaporodtak el, ők többnyire együtt voltak és ha gólt kaptak, akkor gyakran találtak, valamilyen – addig nem létező – szabályt, hogy érvénytelenítsék azt. Az illető először azt hitte, hogy ez csak egy rossz vicc, de ebben a kérdésben sohasem vicceltek. A vita végére vagy a játékosok száma csökkent vagy a szabályok száma nőtt eggyel. Már én is otthagytam őket, de a pályán kívül mindig kooperatív társunk többször is elsőként érkezett az öltözőbe. Ha a dicsőséges páros véletlenül egymás ellen játszott, akkor az egyikük szintén hamarább távozott. Talán ezért is voltak mindig együtt. Egyébként egymással csak akkor veszekedtek, ha csúnyán kikaptak. Ezt nem bírták feldolgozni. „Lehet, hogy én ma sz@r voltam, de te egy nagy nulla.”

Odaballagtam, de hogy helyzet van azt Misi rémült arckifejezéséből értettem meg. Mindenesetre Karesz ájultan hevert a padlón. Hallottam valamit harangozni a stabil oldalfekvés előnyeiről, de eddig nem jutottunk el, mert az ájult test hirtelen elkezdett hörögni és rángatózni. Borzasztó volt. Elemér azonnal és nagy erővel elkezdte pumpálni a mellkasát. Bevallom én ilyen gyorsan nem kapcsoltam, nem is értettem, hogy Eli miért pont ezt csinálja. Közben Tibor hívta a mentőket. Én meg, mit volt mit tenni, szájon át lélegeztettem. Még szerencse, hogy ötszáz méterre van az SBO, gyorsan ideérnek, gondoltam.

Közben fél füllel halottam, hogy a Tibor a telefonban veszekszik, ezen azért nem lepődtem meg túlságosan. Gyakran folytat nevelő munkát a főiskolán kívül is; nyilván úgy ítélte meg, hogy a diszpécser túlságosan sok értelmetlen kérdést tesz fel, ahelyett, hogy küldené a mentőt. Már jó ideje dolgozunk a testen: nyomás, fújás, nyomás és persze mindenki a mentőt lesi. Karesz már nem hörög, de nem is mozog.

3. Diszpécser

Később csatlakoztak hozzánk négyen. A két fiú épp most végzett el egy életmentő tanfolyamot, úgyhogy ők folytatták a mellkas pumpálását. A diszpécser is boldog, mert az egyik tanárnő átveszi Tibortól a telefont. Folyamatosan instruál, mondja a nyomások ütemét és azt is, hogy elhagyhatjuk a mesterségesen lélegeztetést. Közben a pulzust meg a légzést kérdezi, de ennek meglétét vagy hiányát nem is olyan könnyű megállapítani. Ehhez abba kellene hagyni a mellkas pumpálását, Elemérrel úgy döntünk, hogy ezt a kockázatot nem vállaljuk.

Előkerül egy defibrillátor. Próbáljuk üzembe helyezni, persze nem sikerül. A diszpécser azt mondja nem baj, csak nyomjuk a mellkast ütemesen. A diákok felváltva és nagy erővel nyomnak. Távolról egy mentő szirénázását hallom. Rossz nézni, hogy a fiúk milyen mélyen benyomják a mellkast, mondom is talán nem kellene ilyen erővel. Elemér azonban biztatja őket: „majd törött bordával fogja megköszönni, hogy megmentettük az életét.” Nos három-négy borda tényleg eltört. A mentősök még mindig nincsenek itt. Kifutok az utcára, de tényleg nincsenek itt.

  • Biztos eltévedtek, mindenki a kampusz tornatermébe megy”, mondja a portás. Tibor egy diáklánnyal szalad utánuk.

Misi azon lamentál, hogy telefonáljunk-e a feleségének.

  • Zsuzsa, van egy kis probléma Karesszal, semmi komoly, de azért jobb lenne ha ide jönnél”, mondom a társam telefonjába. Hihetetlen, de mindenkinek tudja a számát.

Végül a hívás után félórával befut a mentő és felváltanak minket. Kareszt ötven évesre saccolják, mondjuk, hogy egy kicsit több. Legalább három elektrosokkos ütésre van szükség, hogy a szíve újra elinduljon, de továbbra is eszméletlen. Oxigént kap és meglepően jó vérnyomást mérnek nála. Legalább félóra mire stabilizálják az állapotát, majd becsomagolják valamilyen nejlonba, gondolom, hogy a test ki ne hűljön és elszállítják. Később a felesége is megérkezett. Próbáltam nem nagyon megijeszteni, nem sikerült.

 

3. Várakozás

Boldogan és elégedetten mentünk le a Don Quijote pizzériába mind a négyen. Az ijedtségre és kerékpárra való tekintettel folyamatosan rendeltem még egy pohár bort. Otthon elmeséltem az asszonynak, hogy a férje egy életmentő.

  • Reméljük az agya nem sérült meg”, válaszolta.

Ezzel a rövidke válasszal mindjárt száműzte is az önelégültségemet. Úristen mit tettünk. Persze a halál is szörnyű, de egy sérült elméjű pszichiáter? Eléggé nyomott hangulatban vártuk a híreket és mindenki Kareszért szorított és imádkozott.

Másnap délután Elemér egyszerűen besétált az intenzív osztályra, majd a következő levelet írta (19:42):

Jó hír, Karesz jól van, már humorizál, most beszéltem vele, csak arra nem emlékszik hogy mi történt akkor amikor ájultan hevert a padlón (pedig 4-3- ra már vezettünk). Mondtam neki, hogy majd sörözés közben részletesen elmeséljük. Csak annyit mondtam el neki, hogy ha esetleg a torka fájna, nem kell félni ui. vszínű, hogy Janótól kapta el, mert ő volt az a perverz, aki szájon át lélegeztette.”

Később pedig a távolba szakadt orvos barátunk a következő levéllel örvendeztetett meg minket (20:52).

Először is had gratuláljak az újjáélesztő csapatnak, akik mintegy fél órán keresztül sikeresen tolták félre Kareszt a kaszás pengéje elől! Saját tapasztalatból tudom, hogy ez igen NAGY teljesítmény…. Amit az orvosi titoktartás szabályainak megsértése nélkül mondhatok, és már tapasztalhatjátok is, hogy Karesz agya nem »szállt el« (hála nektek!), és jó esélye van arra is, hogy a szíve is fogja még bírni. Ehhez még azt is hozzátették, hogy valószínűleg a fociról le kell mondania. (Szerintem középhátvéd vagy kapus lehet.) Még néhány vizsgálat és kezelés vár rá.”

Főhősünk állítólag nem a foci miatt lett rosszul, hanem a beültetett stenttel volt probléma, ami mindenképpen jelentkezett volna. Persze az is lehet, hogy a mozgás idézte elő a krízist. Mindenesetre, ha nem mellettünk esik össze, akkor nem sok esélye lett volna arra, hogy most hat héttel később újra focin járjon az esze. Mondtam is neki, hogy tiszta bolond, de a többiek most is lehurrogtak.

Karesz tegnap újra játszott.

 

Tóth I. János

 

Reklámok