Magyar kiadó kerestetik Auke Kok Johan Cruyffről írt hatalmas életrajzi kötetéhez, amelynek már készül a magyar fordítása. Balogh Tamás ajánlóját és az általa fordított előszót már egy korábbi posztunkban közöltük, alább pedig egy újabb fejezet olvasható a könyvből!
“Auke Kok: Johan Cruijff – Az életrajz II.” olvasásának folytatása
Már öt éve, hogy elhunyt a holland foci legnagyobb zsenije, Johan Cruyff. Két éve Auke Kok egy monumentális munkában foglalta össze a legendás játékos életrajzát, ennek pedig most készül a magyar fordítása. Az első fejezeteken Balogh Tamás dolgozott, itt most az ő könyvajánlója és a szerző előszava olvasható, egy másik posztban pedig a könyv egyik fejezetét is közzé tesszük!
Mindannyian jól emlékszünk arra, Fehér Miklós halála hogy megrázta az országot, és még inkább annak futballt szerető közönségét. Sajnos nem az övé volt az utolsó ilyen eset, 2017-ben a borítóképen is látható Abdelhak Nouri, az Ajax játékosa esett össze a pályán, aki ugyan túlélte a szívrohamot, de súlyos agykárosodást szenvedett. Nem rég pedig Iker Cassillas kapott szívrohamot edzés közben, Az ő szerencséje a villámgyors segítségnyújtás volt, amit a Porto edzőközpontjában megkapott. Az alábbiakban egy az övéhez hasonló nem régen megesett történetet olvashattok, Tóth Jánostól.
“Ha egy szív megáll- személyes beszámoló egy újraélesztésről” olvasásának folytatása
Ma már megszoktuk, hogy legjobb íróink: Darvasi, Esterházy, Kukorelly könyveket írnak a futballról. Voltak azonban elődeik is. “„HOGY OLVASHAT VALAKI NEMZETI SPORTOT?”” olvasásának folytatása
„A <<nép>>> valamennyi forradalomban mindig azzal kezdte, hogy átugrott a vadaskertek kerítésén, avagy ledöntötte azokat, és a társadalmi igazságosság nevében kezdetét vette a nyúl- és fogolyvadászat. S mindez azután, hogy a forradalmi sajtó a vezércikkekben éveken át ostorozta az arisztokratákat, mondván, annyira léhűtők, hogy… vadásznak” (José Ortega y Gasset: Elmélkedés a vadászatról. 18.o.)
Market, mercato, piac. Pedig az átigazolási időszak sokkal több annál, mint egy nyugodt vasárnap délelőtti bevásárlás a helyi piacon. Egy-egy játékos leigazolásának hosszas folyamata sokkal inkább hasonlít egy vadászatra. A transzfer lényege nem a licitálásban rejlik. Elejteni egy vadat hangsúlyosabban nehezebb és komolyabb feladat, mint kiválasztani a legpirosabb almát a polcról. Hogy miért vonható érdekes párhuzam a vadászat és az átigazolási piac között? Noha fogyasztói társadalomban élünk és a javak (hasztalan) birtoklása örömet kell(ene), hogy okozzon, azon kapjuk magunkat, hogy időről-időre menekülni akarunk a „dühítő jelen valóságából”. A levegőhöz jutás egyik útja a vadászat. A focitársadalom emberének pedig az átigazolási időszak.
“TÉLI VADÁSZSZEZON- ELMÉLKEDÉS AZ ÁTIGAZOLÁSI PIACRÓL” olvasásának folytatása
Borsi-Kálmán Béla írta az egyik legjobb – ha nem a legjobb – futballkönyvet, Az Aranycsapat és a kapitányát, tizenegy évvel ezelőtt, de az a kötet csak azt az egy kiadást érte meg. A szerző közben egyes részeket folyóiratokban, tanulmánygyűjteményekben újra közölt, majd gondolt egyet, és idén – számos új írással kibővítve – együtt megjelentette. Ez a Pszeudo-fociesszék. Az alábbiakban ezt és a 2008-as opuszt együtt taglalom.
“A KÖNYV, AMIT NEM LEHET ELFELEJTENI” olvasásának folytatása
Mai magyar futballszurkolói ésszel szinte felfoghatatlan, hogy valaha a futballvilág tanítómesterei voltunk, éspedig nemcsak a két vébéezüstöt termő időszakban, hanem már azt megelőzően is. Az olaszokat részben mi tanítottuk meg a játékra – olyannyira, hogy fölénk is nőttek, kétszer egymás után világbajnokok lettek, közben pedig a mumusainkká váltak, mert rendszeresen legyőzték a magyar válogatottat! Edzőgéniuszaink: Weisz, Tóth-Potya, Schaffer, Kertész Géza, Konrád Jenő itáliai sikerei a magyar futballtörténet legfényesebb lapjaira tartoznak, mégis mindezidáig méltatlanul kevés szó esett róluk. Ezt a hiányt pótolja ez a nagy erudícióval megírt könyv, amelynek szerzői már korábban is sokszor bizonyítottak. Dénes Tamás számtalan kötettel, a történész Andreides Gábor pedig A párizsi ezüst című, az 1938-as vébé magyar sikeréről szóló könyvével.
“AMIKOR MAGUNK ELLEN NEVELTÜNK VILÁGBAJNOKOKAT” olvasásának folytatása
Könyvet olvasni király. Focis könyvet olvasni csúcskirály. Jó focis könyvet olvasni istenkirálycsászár. Sorozatunkban, a Fociológus Könyvklubban olyan, labdarúgással foglalkozó könyvekről igyekszünk írni, amiket nyugodt szívvel tudunk ajánlani mindenkinek, aki nem riad vissza attól a lehetőségtől, hogy egy-egy oldal elolvasásával bővítheti tudását a legnépszerűbb labdajátékról, a fociról. A Fociológus Könyvklub ötödik részében kiszemelünk magunknak egy tehetséges dél-amerikai fiatalt, akinek az ügynökével leülünk tárgyalni, majd miután elmondjuk, hogy minket nem lehet bepalizni, mutatóujjunkkal megcélozzuk az íróasztal mögötti polcon tündöklő könyvet, aminek a borítóján ez áll: Ben Lyttleton: Edge. What Business Can Learn From Football. Deal?
“Fociológus könyvklub – Ötödik rész: Edge” olvasásának folytatása
„Azt szeretném, hogy az emberek álmodjanak a kedvenc klubjukról. Szívünk mélyén mindnyájunknak álmodozónak kellene lennünk. Néhányan ennek az ellentétei, akik azt mondják: „mi ezt nem tudjuk”, de amikor megkérded őket, hogy mégis miért, nem kapsz választ. Nos, én azt mondom, „miért ne?”.
Kevin Keegan és a Newcastle United viharként vonult végig az angol labdarúgáson az 1990-es évek közepén. Keegan újra álmodozókká tette a geordie-kat, aminek egyenes következménye lett az is, hogy az évek előrehaladtával egyre nehezebben élték meg az álmok rendszerint tavaszra beidőzített szertefoszlását. Keegan a városnak adta a Szórakoztatókat, akikből azonban egyszer sem lettek Trófeaemelők. David Ginola nem csak egy volt az Entertainers közül, de megtestesítője volt annak a filozófiának, amit Keegan vallott, és rabul ejtette a világ felé addig kissé zárkózott angol focit. Önkéntes száműzetésének legfényesebb napjait Newcastle-ben élte meg, aminek végén két fantasztikus góllal intett búcsút a várostól. Mese Kevin Keegan Newcastle-jéről, a Premier League első igazi rivalizálásáról, és egy szerencsés franciáról, aki „nem csak úgy nézett ki, mint egy isten, de úgy is játszott (persze, hogy igazságosak legyünk az istenekhez, az evangéliumok nem említik, hogy Jézus Krisztus sárga lapot kapott volna állandó műesésért a nagy jeruzsálemi derbin)”.
Fociológus 
Legutóbbi hozzászólások